Miskolc története 5/1. 1918-1949-ig (Miskolc, 2007)

VÁROSPOLITIKA, KÖZTÖRTÉNET

félművelt embereknél okozta a legnagyobb zavart. A félbolondok által propagált izgató anyag következtében az a nézet kezdett lábrakapni, hogy a forradalom nemcsak szükséges, de kell is, mert az a fejlődés fokozata. Összetalálkozott az állástalan intelligencia és az agrárproletáriátus."

169 Míg Eckhardt az országházban, Reisinger a város „parlamentjében" csatározott. Az új választójogi törvény értelmében Miskolcon csak 19 200 ember szavazhatott. A törvény emelte a cenzust, szűkítve a választók körét, de ehhez Miskolcon a névjegyzék öszszeállításában a tévedéseken és szabálytalanságokon túl, törvénysértés is társult. Reisinger szerint orvosok, ügyvédek, gyógyszerészek, törvényhatósági bizottsági tagok maradtak ki a szavazók közül, mintha már élnének a zsidóságellenes szankciók. A diszkrimináció nemcsak a zsidóságot, hanem a kis- és nagyipari munkásságot is sújtja. A szociáldemokrata képviselő szerint legalább 5000 főt érint ez a hátrányos megkülönböztetés. Fekete Bertalan polgármester csak a tisztviselők elleni szigorú eljárást helyezte kilátásba, ha nem üres vádaskodás, hanem valóságos Reisinger beszámolója.

170 A város közgyűlését még a Nemzeti Egység Pártja képviselői határozták meg, élükön Görgey Lászlóval, aki javasolta, hogy a város üdvözölje a kormányzót és a reformjavaslatokat beterjesztő kormányt is. A következő közgyűlés már az Imrédy-kormány üdvözlését is kérte. A szociáldemokraták a zsidótörvényben foglaltak, másrészt a munkásság szakszervezeteit ért támadások ellen tiltakoztak. Reisinger úgy fogalmazott, hogy „zsidó-kérdés egyébként nincs", másrészt „a szakszervezeteket a munkásság életével és vérével is kész megvédeni."

171 A város közgyűlési termén kívül a kisgazdák sem értették a reformtervezetek miskolci támogatását. Az 1938. augusztus 19-i nagygyűlésen Eckhardt Ferenc szinte választási programbeszédet tartott. A lakosságot három fő probléma foglalkoztatja: a zsidó-kérdés, a föld-kérdés és a munkanélküliség kezelhetetlensége. Ameddig ezekre nincs válasz, az ország sodróid Vö. THURZÓ NAGY L. 1965. XXIV. köt. (1938) 8. p. 170 DOBROSSY I. 1995. 2. köt. 43-47. p. 171 THURZÓ NAGY L. 1965. XXV. köt. (1938) 12. p.