Miskolc története 5/1. 1918-1949-ig (Miskolc, 2007)

A VÁROS GAZDASÁGI ÉLETE

A város főutcája vonzotta a kereskedő, áruértékesítő és közvetítő üzleteket. 1934-ben 16 olyan üzlet volt, ahol annak profilja vagy családi tulajdonjoga nem változott. A görög kereskedők mindenütt átadták helyüket a magyar, vagy többségükben zsidó kereskedőknek. A 26 üzlet közül 13 volt az, amely a XIX. század utolsó harmadától működött, s mindössze 3 alakult az első világháború előtt. A 202 üzlet közül 44 (közel VA rész) volt magyar (keresztény) és 3

4 rész magyar-zsidó (izraelita) kereskedő kezében. A boltalapításokra a cégbírósági bejegyzések utalnak, másrészt közvetett adatokat találunk a holocaust után készült összeírásokból. Az ún. mártírkönyv adatai nyújtanak segítséget abban, hogy mely üzletek tulajdonosait és hozzátartozóit deportálták, s akik nem is tértek vissza. Az Erzsébet tértől (Széchenyi u. 2. sz., ill. 3. szám) az Ady hídig (Széchenyi u. 96. sz., ill. 121 szám) 158 zsidó kereskedőüzlet szolgálta ki a vásárlók igényeit. Közülük 84-en családjukkal együtt Auschwitzban pusztultak el, s 43 esetben nincsen meggyőző adat (nem ismerjük a holttá nyilvánítás dokumentumát).

559 Ez lett a következménye az 1938. XV., az 1939. IV., valamint az 1941. XV. tc. néven ismert zsidótörvényeknek, amelyek végrehajtásának 1942től vannak folyamatos dokumentumai, összeírásai a Kereskedelmi és Iparkamara anyagában. A feldolgozások Miskolc kereskedelemtörténetének egészét érintik, hiszen az adatlapokat minden iparosnak és kereskedőnek ki kellett tölteni. A diszkriminációs intézkedések azokat érintették, akik nem voltak keresztények. A zsidótörvények hatása a város kereskedelmi életére Az 1938. évi törvény a „társadalmi és gazdasági élet egyensúlyának biztosításáról", az 1939. évi törvény pedig már „a közéleti és gazdasági térfoglalás korlátozásáról" szólt. A végrehajtási utasítások, rendeletek döntően 1944-ben jelentek meg, de a háború előtti és főleg a háborús években az iparosok és kereskedők áruellátása már azokra a megkülönböztetésekre épült, amelyeket a kereskedőknek a helyi kamarákhoz be kellett nyújtani.

560 PASZTERNÁK S. 1970. 103-179.p. 560 B.-A.-Z. m. Lt. IX. 201.10681/1944.