Miskolc története 5/1. 1918-1949-ig (Miskolc, 2007)

A VÁROS GAZDASÁGI ÉLETE

1941/1942-től kereskedelme gyakorlásához áruellátásban zsidó már nem részesült. Ezt üzleteik bezárása, majd 1944 májusáig az árukészlet felleltározása követte úgy, hogy a cég élére vállalati vezetőket neveztek ki. A zsidóság deportálása után házaik egy részébe a miskolci bombakárosultakat helyezték, üzleteiket (műhelyek, boltok) zárlat alá vették, amelyeket az áruk megromlásától, illetve a kirablástól megmenteni nem lehetett. A polgármester mind a lakásokhoz, mind az üzletekhez vagyongondnokot nevezett ki, akik főleg 1944 decemberétől vonakodtak ennek a feladatnak eleget tenni. 1944. december 20-án jelent meg az a polgármesteri rendelet, amely a zsidótörvények végrehajtásának lezárását jelentette, másrészt kezdetét egy új típusú kereskedelem kialakításának, amelynek része volt a visszatérő zsidóság megmaradt ingóés ingatlan javainak visszaadása is. Az 1939-1944 közötti időszakot a következő felhívás zárta le: „Miskolc város polgármestere 1944. december hó 20-án 48.3939/ki. 1944. sz. rendeletével a kereskedelmi és ipari élet mielőbbi teljes megindítása érdekében ismételten elrendelte, hogy az összes kereskedők és iparosok üzleteiket haladéktalanul nyissák meg, ipari műhelyeiket pedig helyezzék üzembe. Mindazok a kereskedők és iparosok ellen, akik az újabb felhívásnak eleget nem tesznek, megtorló eljárást fog a polgármester folyamatba tenni. Elrendelte továbbá a polgármester, hogy minden iparos és kereskedő napi forgalmát pengőben kifejezve a Kerületi Kereskedelmi és Iparkamarához naponként jelentse be akként, hogy arról a Kamara a következő napon déli 12 óráig hozzá összefoglaló kimutatást küldhessen be/'

561 Erre azért volt szükség, mert az üzlethálózatnak csak töredéke maradt épen (kirabolták, kiégett, nem volt lehetőség új áru beszerzésére). Ugyanúgy áruhiány bénította az életet, mint 1942-ben, amikor az áruelosztás (nyersanyagbeszerzés és -ellátás) alárendelődött a zsidótörvények végrehajtásának. Minden kereskedelmi (szakmai) főcsoport képviselői 1941-től, a harmadik zsidótörvény megjelenésétől kötelesek voltak írásos jelentést készíteni, amelyben feltüntették a cég nevét, a kereskedelem jellegét, a cégalapítás idejét, színt kellett vallani, hogy „az 561 B.-A.-Z. m. Lt. IX. 201. 57.2881/1945.