Miskolc története 5/1. 1918-1949-ig (Miskolc, 2007)

A VÁROS GAZDASÁGI ÉLETE

ban fiának, Hercz Jenőnek (1864-1940) adta át.

290 A gyár hidraulikus gépeket, szecskavágókat, répavágókat, malomalkatrészeket és borsajtókat állított elő. Munkáslétszáma a két háború között 50 fő felett volt, a második világháború alatt meghaladta a másfél százat. A gyár 3800 m

2-es területén 21 épület, különféle üzemrész, raktár kapott helyet, így volt öntöde, lakatos- és gépműhely, kovácsműhely, asztalosműhely, nyersanyag- és késztermékraktár. A Felsőmagyarországi Reggeli Hírlap mint Miskolc egyik ipari büszkeségét mutatta be a gyárat. „Ha Miskolcról, a város fejlődéséről be akarunk számolni, s hű képet akarunk adni arról a folyamatról, amelynek során a »999 csizmadia varosa« a mai lüktető életű, fontos pozíciót betöltő Miskolccá vált, külön fejezetet kell szentelnünk a miskolci gyáripar történetének. ...örömmel láthatjuk azoknak az égnek szaladó, karcsú gyárkéményeknek a sorát, amelyek a miskolci gyáripar térhódítását, fejlődését, növekedését és erősödését jelentik."

291 A dokumentumok a „szociális háló"-ról szólnak, hogy tudniillik a háború alatt munkásjóléti alapot hoztak létre, s a gyár vezetése gondoskodott munkásainak élelmiszerrel és olcsó tüzelőanyaggal való ellátásáról.

292 Az 1945 elején készült kárfelmérés szerint a munkáslétszám az egyharmadára csökkent, az üzemi épületeket a németek felrobbantották, a raktárkészletet és a munkagépeket elszállították. A gyár károsodása 70%-os, tulajdonosának özvegye már korábban átadta a vezetést a főkönyvelőnek. (A zsidótörvények miatt elmenekült Miskolcról, de Budapesten túlélte a holocaust időszakát.) Az államosítás és a Borsodvidéki Gépgyárhoz történt csatolás után az első ötéves tervben (1949-1953) a Bajcsy-Zsilinszky utca felöli részen új öntödét építettek, 1951-ben pedig géplakatos-műhely is segítette 290 B.-A.-Z. m. Lt. VII. 1/d. Ce. 386. I. köt. 193. p., ill. 1893-tól Ct. 133. II. köt. 253. p. A zsidótörvények végrehajtása során a tulajdonos helyére vállalatvezetőt neveztek ki, aki 1948. március 27-ig vezette az üzemet. A gyár „beolvasztására", ill. államosítására ezt követően, 1949-ben került sor. 291 Felsőmagyarországi Reggeli Hírlap, 1942. április 5. 22. p. 292 BERÁNNÉ NEMES É. - ROMÁN J. 1981. IV. köt. 144. sz. dokumentum. 280282. p.