Miskolc története 5/1. 1918-1949-ig (Miskolc, 2007)

A VÁROS GAZDASÁGI ÉLETE

még adósok a történészek. Szendrei János monográfiája is csak az 1913-as árszabásukra hivatkozik,

281 de az új Miskolc monográfia korábbi kötete is csak annyit jegyzett fel, hogy 1883-ban a város 45féle kézműiparában 869 fő dolgozott, s közülük a kéményseprést 5 iparos képviselte.

282 A két háború közötti miskolci kézműipar helyzete, állapota nemcsak a szakmákat összefogó ipartestületet érdekelte, hanem problémáikat igyekezett felvállalni a Kereskedelmi és Iparkamara is. Az akkor érzékelt konkrét konfliktusokat az iparos és a kereskedő ellentéte, a kézműves és a gyári tömegáruk egymásmellettisége, a gyárak által kialakított árkartell, a háborúk utáni gazdasági összeomlás, közöttük pedig az 1930-as világgazdasági válság következményei egyaránt szülték. A korszakra jellemző példaként emeljük ki Eckhardt Tibor kisgazda képviselő 1932-es miskolci beszédeit. Az év első előadását Miskolc képviselőjeként az ipartestületben, a kézműiparosok előtt tartotta, január 9-én. Arról beszélt, hogy az erősödő gyáripar az első számú ellensége a kisiparnak. A gyári tömegtermelés viszont nem elégíti ki az egyéni ízlést, ez továbbra is és a megélhetés érdekében a kézműves és kisipar érdekkörébe fog tartozni. A gond az, hogy a mezőgazdaság vásárlásra képtelen, nem tud felvásárolni, nem jelent piacot. Az ipari kartell viszont olyan szinten tudja tartani az ipari nyersanyagokat, amely a kézműipart teszi vásárlásképtelenné. Eckhardt azt hangsúlyozta, hogy a háború után hatalmasat lendült a technika, az automata gépek megjelenése megváltoztatta a termékelőállítás eddigi munkafolyamatát, következésképpen a kézműipar szerkezetét.

283 A kérdés valóban az volt, hogy a hagyományos alapon újjászerveződő, tőkehiányos kézművesipar meddig képes - új szakmák bővítésével és kialakulásával - továbbfejlődni, lehet-e hosszú távon partnere a náltmk most fejlődésnek induló gyáriparnak, az üzleteket elárasztó tömegcikkeknek. A választ (jól vagy rosszul) a második világháború utáni gazdaságpolitika adta meg, amely a kis- és kézműipar elé a megszűnés vagy a szövetkezetesítés alternatíváját „kínálta" más szakmai érdekvédelmi háttérrel. 281 SZENDREI J. 1911. IV. köt. 730. p. 282 VERES L. 2003. IV/1. köt. 370-371. p. 283 THURZÓ NAGY L. 1965. XIX-XX. köt. 1931-1932. 66-67. p.