Miskolc története 5/1. 1918-1949-ig (Miskolc, 2007)

A VÁROS GAZDASÁGI ÉLETE

IPARI KÖZÉPÜZEMEK. GYÁRAK MISKOLCON, DIÓSGYŐRBEN ÉS GÖRÖMBÖLYÖN Csiffáry Gergely a Miskolc monográfia korábbi kötetében írja, hogy míg az 5 főn aluli vállalkozásokat kézműiparnak tekintjük, az 5-10 mimkást foglalkoztató cégeket pedig kisiparnak, addig a 10 fő feletti vállalkozások középüzemnek vagy középiparnak tekintendők. „A történeti statisztika - írja - egyértelműen gyárnak a 100 főn felüli alkalmazottat, munkást foglalkoztató üzemet tekinti."

284 A „gyár" vagy „gyárszerű üzem" valóban gyakorta képezte szakmai vita tárgyát. Az elnevezés ugyanis kezdetben inkább cégreklám volt, hiszen azt nem lehetett bevezetni a köztudatba, hogy ecetes, csak azt, hogy ecetgyár. A pálinkafőző helyett is jobban hangzott a szeszfőző üzem, s a szódavizet előállító, 1-2 fős, minimális gépi berendezést igénylő műhely - még 1949-ben is - „szikvízüzem" volt. A házitésztagyártó kisiparos, vagyis kézműves is „gyár"-ként működött. A „gyár" fogalom használata inkább az élelmiszeriparban volt jellemző. A létszámtól függetlenül gyárként fogadtuk el a Zsolcai kapu valamennyi vas- és fémfeldolgozó üzemét, mint ahogy állami vasgyár működött Diósgyőrben is. A XX. század második harmadában a megújuló, gépesített építőipari vállalkozások is - többnyire - elfogadhatóak gyárként (a tégla-, mész-, vagy üveggyár egyébként száznál több mimkást foglalkoztatott). A fa- és csontiparban, vagy a bőrfeldolgozás esetében (lehet, hogy a céhes, majd ipartársulati előzmények után) sértőnek tűnik pl. a „szaru-gomb gyár" elnevezés. A textil- és ruházati ipar mindig nagy létszámú munkást, segédmunkást foglalkoztatott, szemben a vegyiparral, amely ekkor indult fejlődésnek. A sokszorosító iparban ismeretlen volt a gyár fogalom, a nyomdához a vállalat cégnév társult. S hiába soroljuk hivatalosan az iparhoz a szállodákat és a vendéglátást, ott is - mert az egyéni ízlés kielégítése, az annak való megfelelés volt a cél - fel sem vetődött a gyár, legfeljebb a vállalat elnevezés. Az ipari üzemek 1948-1949. évi államosítása után a gyár fogalom ugyan használatban marad, de az 1950-es évek elejéig mögöttük ott áll, hogy nemzeti vállalat. Tehát lesz DIMÁVAG 284 CSIFFÁRY G. 2003. IV/1. köt. 401^02. p.