Miskolc története 5/1. 1918-1949-ig (Miskolc, 2007)

A VÁROS GAZDASÁGI ÉLETE

megmaradt az igény a fehérnemű-varrónőre, a fűzőkészítőre, a hímzőre, a kalap- és kesztyűkészítőre. A ruházkodástól - a lábbelitől a testre szabott viseletig - elválaszthatatlan a bőr alapanyagra épülő termékelőállítás. Tipikus céhes, majd az ipartestület keretei között kézműves, kisipari szakmát képviseltek a tímárok, a vargák, a szíjgyártók, a szűcsök és a csizmadiák. Valamennyi szakma történetét a XX. század elejéig Veres László és Laki Lukács László feldolgozta.

270 A tímár munkája a mindenfajta gyapjas és szőrös bőrből a feldolgozásra alkalmas bőr előállítása volt. Cserzővargáknak is nevezték őket. Munkájuk eredménye a természetes, vagy színezett bőr lett, amit ha kecskéből állították elő, szattyánnak, kordoványnak nevezték, ha marha bőre volt az alapanyag, akkor a vörös vagy a sárga színű bagariát készítették belőle. 1906-ban a Kereskedelmi és Iparkamara jelentése a „haldokló", utánpótlás nélküli iparok közé sorolta.

271 1920-ban még négyen képviselték a szakmát, utolsó hírmondóját 1949-ben jegyezték fel.

272 A miskolci legendárium 999 csizmadia emlékét őrzi. Természetesen a mesterséget soha nem képviselték ennyien, a XX. század elejének képeslapjai azonban sokat segítettek abban, hogy a mesterséget Miskolchoz köthesse a közvélemény. A csizmadia ipartársulat tagjainak száma 1881-ben 320 volt, s ez a szám 1906-ra 148 iparosra csökkent.

273 A háborús évek még igényelték a csizmát, de a XX. század első harmadára sokat változott a divat. Ezt jól mutatja a csizmadiák számának folyamatos csökkenése, a cipészek számának pedig a folyamatos növekedése. 1920-1943 között 130-ról 63-ra történt csökkenés áll szemben a 231-ről 309-re történt növekedéssel. Tehát az 1940-es években félszáznál alig volt több csizmadia, s termékeiket vásárról vásárra járva értékesítették. Az ötször annyi cipész pedig a helybeli lakosok igényeit elégítette ki úgy, hogy még egy „társipar" is működhetett mellette. A cipőfelsőrész-készítők száma 1930-1940 között negyedszáz fő körül moz270 VERES L. 2006.113-140. p., Laki Lukács L. 2006.141-146. p. 271 SZENDREI J. 1911. IV. köt. 705-707. p. 272 Csutak Lajos tímárt, az Ilona utcán mint működő kézműiparost említi az öszszeírás. B.-A.-Z. m. Lt. XXI. 511 /b. 61/1949. GA. 1. doboz. 273 SZENDREI J. 1911. IV. köt. 640. p., 644. p.