Miskolc története 5/1. 1918-1949-ig (Miskolc, 2007)

A VÁROS GAZDASÁGI ÉLETE

(fagyasztó, daráló, mosógép, rádió) szerelői új szakmát képviseltek, nem volt céhes előtörténetük, némelyikük a XX. század háború utáni korszakának ipara. Az üveges mint szakma itt sem a táblaüveg előállítására vonatkozik, hiszen az már gyári termék volt, hanem az építészetben történt hasznosítására, alkalmazására. Ugyanez vonatkozik a szobafestőre is. Az építőipar 1925-től, az amerikai bankkölcsön városi feltételétől érzékelhető fejlődésnek indul. Nemcsak középületek születnek, hanem ez az időszak az, amikor parcellázzák a Győri kapui és a Népkert melletti szántóföldeket, s a város közvetlen környezetében új villanegyedek vagy kertes családi házas övezetek jelennek meg. A város és a háború utáni országos újjáépítési program felduzzasztottá az építőiparhoz kötődő szakmák számát, s egyben az ebből élők létszámát is. Nem véletlen, hogy a romeltakarítást követő újjáépítéshez az ipartársulatból kiválva elsőként az építőiparosok szerveződnek szövetkezetbe, „Miskolci Építőipari Munkások Termelő Szövetkezete" elnevezés alatt. 1947. március 2-án a dohányjövedéki alkalmazottakkal, a városi és megyei hivatalok alkalmazottaival, az orvosokkal, a zenészekkel, az ügyvédekkel, a kereskedelmi és ruházati munkásokkal, az erdészekkel és a bányászokkal, de számos más szakma képviselőivel egyidőben megalakították szakszervezeteiket mint az ipartestületet helyettesítő, majd felváltó érdekvédelmi szervezeteket. A szövetkezeti tagok érdekeit ezt követően az Építőipari Munkások Szakszervezete képviselte.

261 Faipar (agyag, papír, csont, kő, rostfelhasználó iparágak) 1920 1930 1940 1943 1949 asztalos (bútorkész., parkettás) 112 114 148 123 40 ács 35 33 37 27 festő (címfestő) 14 13 y képkeretező (aranyozó) 6 3 6 1 faszobrász 2 6 2 faesztergályos 8 9 8 7 5 fényező, mázoló 13 13 21 2 kaptafakészítő 3 3 3 3 1 kádár 5 11 3 261 BERÁNNÉ NEMES É.-ROMÁN J. 1984. V. köt. 268-278. p. 131. sz. dok.