Miskolc története 5/1. 1918-1949-ig (Miskolc, 2007)

A VÁROS GAZDASÁGI ÉLETE

vasesztergályos mesterség bizonyult. Magániparuk kényszerű beszüntetése után könnyen helyezkedhettek el a nagyipari üzemekben és gyárakban. így megvolt a lehetőségük szakmájuk további művelésére. Építőipar 1920 1930 1940 1943 1949 kőműves (építész) 102 1-11 141 96 kőfaragó 5 6 7 10 2 cserép, pala tetőfedő 12 17 17 17 műköves, betonozó, aszfaltos 5 6 12 7 1 téglavető (kézműves, gyári) 2 épületburkoló 4 7 szobafestő 25 43 37 üveges 11 15 9 12 vízvezeték (gáz) szerelő 12 19 25 villany-elektromosság szerelő 21 24 37 34 Az északkelet-magyarországi kézművességet feldolgozó kiadvány az építőipar keretén belül a céhes vagy manufakturális termék-előállításból indulva ki az ácsokat, a tetőfedőket és bádogosokat, majd a kőműveseket és kőfaragókat sorolta ide, illetve a háztartások és a köznapi élet, így az építőipar igényeit kielégítő üvegeseket is.

260 Az építőipar a legkorábban váltott át a céhes keretek közül s vált az ipartestület egyik kiemelt szakmacsoportjává. Az építész és a tervezőirodák megjelennek az 1920-as évektől a városi címtárakban, terveiket a 4-5 segéddel működő kőműves kisiparosok valósítják meg. A hagyományos téglaépítkezés mellett teret hódít a beton, az égetett anyagcserép mellett a pala, az útburkolatnak használt bazalt, keramit, vagy a leggyakoribb kőzúzalék mellett az aszfalt. (1930-ban - igaz, amerikai cég kivitelezésében példaértékű módon épült meg Diósgyőr-Majláth, ill. Lillafüred között egy 13 km-es hengerelt bitumenút.) Az újfajta anyagot s új technológiát meghonosító üzemek mind „gyár"-nak tekintették magukat. A kőfaragó tarthatta magát művésznek is, a lakásépítésbe bekapcsolódó műköves ugyanakkor sírkőgyártó (gyáros) is volt. A víz,- gáz,- villany- és az árammal működő berendezések 26Ü VERES L.-VIGA GY. 2006. 31-50. p.