Miskolc története 5/1. 1918-1949-ig (Miskolc, 2007)

A VÁROS GAZDASÁGI ÉLETE

vetően sértették a kézműipar érdekeit. (Az 1920-as években hason­ló vita folyt a kereskedelemben, amikor is a nagykereskedők az „áruház" fogalom tartalma, sokféle értelmezhetősége ellen tilta­koztak. Pontosabban az ellen, hogy alapterülethez és áruféleség­számhoz kapcsolták az elnevezés használatát.) A Kereskedelmi Minisztérium egy rendelete (78.000/1923. K.M.) 1923-ban olyan alacsony számban határozta meg a gyár „létszámküszöbét", hogy az az ipartestület és a kamara szerint is „termeléspolitikai robba­nás"^ idézett elő. A Miskolci Ipartestület a miniszteri rendelet kapcsán kifejtette: a számszerűség önmagában nem alkalmas arra, hogy okolja a gyár fogalmát, s ezért továbbra is visszaélésekre ad lehetőséget. „A gyáriparosok közé olyanok férkőztek be, akik csak szánalmas figu­rái a gyáros szó fogalmának. Ezek leginkább azok sorából kerül­nek ki, akiknek ipari képesítésük nem volt meg - tehát képesítés nélkül lehetett valaki gyáros. így a gyárszerűséghez szükséges munkáslétszámot elővarázsolták, leginkább munkásleányok fel­vonultatásával, de azt is csak a gyárvizsgálat idejére." 247 A minősí­tésnél kritérium volt az előírt mennyiségű és teljesítőképességű munkagép használata, ill. alkalmazása, de az ipartestület ezt sem tartotta elégségesnek, mondván, hogy tisztességesebb kézműves­műhelyekben is fellelhetők már ilyen alapvető, „elemi erővel haj­tott" munkagépek. „Az ilyen gyári üzemek voltak mindig a legkel­lemetlenebb versenytársai a képesítéshez kötött iparokban a kéz­művesiparnak. A gyáros nincs kötelezve arra, hogy szakképzett üzletvezetőt tartson, viszont a kézműves fióküzletére ez már kötele­ző. A legtöbb ilyen gyárban alig van segédlevéllel rendelkező ipa­rossegéd, hanem legtöbb csak néhány heti munkaidő alatt betaní­tott és csak részmimkát végző napszámos, akik szakmunkásoknak vannak bejelentve." 248 A miskolci kézművesség piac- és verseny­képességét nagymértékben befolyásolták, hogy a gyáripar a „leg­rugalmasabb üzleti módszert követi, a szükséglethez képest má­ról-holnapra növelheti munkáslétszámát és ezzel a termelés ered­ményét is, szemben vele a kisiparos vergődik, hiszen „neveli ta­247 B.-A.-Z. m. Lt. IX. 201. 35.824/1945. 34. doboz. A Miskolci Ipartestület jelentése. 248 B.-A.-Z. m. Lt. IX. 201. 35.824/1945. 34. doboz.

Next

/
Thumbnails
Contents