Miskolc története 5/1. 1918-1949-ig (Miskolc, 2007)

A VÁROS GAZDASÁGI ÉLETE

noncait, de ha egy tanulóval is többet tart, adózik érte. A kisiparos nem dolgozhat ráfizetéssel - a fennálló rendelkezés szerint -, de a gyáros ügyes könyveléssel kimutathat veszteséget, vagy egy minimális nyereséget és aszerint adózik, mert az adóhatóság vele szemben törvényes rendelkezés hiányában nem teheti meg, hogy becsléssel állapítsa meg adóját, adóalapját."

249 A kézműipar-gyáripar (kézműiparos-gyáriparos) konfliktus természetesen nem a lakatos és a Hercz-gépgyár, a téglavető és a városi téglagyár között volt, hanem a kézművesműhelyek és az ugyancsak manufakturális kétszemélyes „ecetgyár", a 10-11 munkást foglalkoztató „cementgyár", „kenyérgyár", az asztalosműhely és a hasonló létszámmal dolgozó „Zajácz asztalosárugyár" között.

250 A legtöbb „gyár" az élelmiszeriparban volt, s mindez megmaradt addig, ameddig a tulajdonos nem választott aközött, hogy magán- vagy nemzeti vállalatként kíván-e tovább dolgozni. Erre a kérdésre pedig - legkésőbb - 1949 első negyedévének végéig kellett válaszolni. Egy ekkor készült kimutatás szerint, amely a „Miskolc thjf. város területén lévő gyári és ipari üzemek" összeírása volt, még akkor is „gyár"-ként jelent meg a szikvíz-előállító műhely, ha annak 1-2 munkása volt, vagy éppen nem is dolgozott.

251 Mielőtt az ipartestület szakosztályait, s ezen belül az egyes szakmák tevékenységét bemutatnánk, ki kell térni az 1925-ben elkezdett ipartestületi reformra, amely 1946-ban „iparrevízió" lett,

252 az ipartestület (ill. az IPOK) és a Kamara viszonyára, amelyről folyamatos tárgyalások folytak mindaddig, míg 1948-ban a Kereskedelmi és Iparkamara és az ipartestület is meg nem szűnt.

253 Az 1920-as évek közepén a kézműves kamara létrehozása érdekében törvénytervezet készült. A miskolci testület írásban is rögzítette, hogy az itteni „kézműiparosság nem akar elszakadni a meglévő 2« B.-A.-Z. m. Lt. IX. 201. 35.824/1945. 34. doboz. 250 HALMAY B.-LESZIH A. 1929. 415. p. 251 B.-A.-Z. m. Lt. XXI. 511/b. 61/1949. G. A. 1. doboz. 252 1947 végén fejeződött be az iparjogosítványok felülvizsgálata. 253 1948-1990 között az IPOK helyét a Kisiparosok Országos Szövetsége, a KIOSZ vette át. A szervezet bizonyos értelemben kamarai funkciót látott el a „létező szocializmus" évtizedei alatt, másrészt a kisipari termelőszövetkezetekbe, ktszekbe tömörült, s megmaradt kisiparosok, a „magán-szektor" érdekeit védte.