Miskolc története 5/1. 1918-1949-ig (Miskolc, 2007)

A VÁROS GAZDASÁGI ÉLETE

amely teljesen visszaszorult, s termesztése a XX. század második felére meg is szűnt.

191 Az olajos magvak között a XX. század elején nem szerepelt a mák, a napraforgó, a len és a kender sem. Mindegyik a szántóföldi termesztés köztes növénye volt a hagyományos paraszti gazdálkodás idején. Napraforgót a kukoricatáblák szegélyeként ültettek, a len nem volt ismerős nálunk, hiszen az a hűvösebb éghajlat rostnövénye. A kender viszont igen, és a hagyományos szántóföldi művelésben legfeljebb 200 0-ölnyi területet kapott. Kizárólag rostjáért termesztették. Ettől különbözött a burgonyaföldek szegélyébe ültetett „mag-", vagy „magvas" kender. Bár vízi erővel hajtott vagy csavaros szorítással működő olajütők, prések működtek Miskolcon is, arra vonatkozóan nem találtimk adatot, hogy házi használatra készítettek volna a lenmagból és a kendermagból éppúgy olajat, mint a napraforgóból. A napraforgó elsősorban a falusi lakosság olajnövénye volt, a városlakó inkább a helybeli üzemek termékeit vagy a bolti áruként csomagolt olajat vásárolta. Az a tény, hogy a háború után a napraforgó termesztése ipari méretet ölt, inkább a házi szárnyasok tenyésztésének növekedésére, mint az olajigény kielégítésének erre a formájára utal. A takarmánytök vagy sütőtök is a szántóföldi növénytermesztésben társkultúraként volt jelen. Termesztése megmaradt a paraszti kisgazdálkodás szintjén, s nem hódított teret a XX. század második felének növénykultúrájában sem. Más a helyzet a dohánnyal, amelynek termesztése és szárítás utáni gyári értékesítése - mivel állami monopólium volt - hatósági ellenőrzés alatt állott. Az országnak voltak hagyományosan elfogadott termesztőkörzetei (így pl. a Nyírség), és a dohányosok is külön réteget, csoportot képviseltek a paraszti társadalomban, értékrendben. A dohánykertészek sokszor külön telepeken éltek, s munkájuk elsősorban a nagybirtokhoz kötődött. Miskolcon legfeljebb nyersdohánycsempészet fordult elő, de háborús körülmények között ez mindenütt természetes volt. A kereskedelemben megjelenő „trafikos", „dohányárus", vagy a „dohánytőzsde" az árult termékek sokféleségére és mennyiségére utalt. A miskolci nagy 191 Pillangós virágú, szárnyasán összetett levelű takarmánynövény, amely apró, fekete magvakról szaporodik, ill. vethető. Magyar Értelmező Kéziszótár, 1972. 166. p.