Miskolc története 5/1. 1918-1949-ig (Miskolc, 2007)

A VÁROS GAZDASÁGI ÉLETE

A két földosztás között a város agrárterületét és gazdálkodását befolyásolták a zsidótörvények, ill. azok végrehajtása. Ez Miskolc esetében nemcsak a helyben, hanem a város körzetében tulajdonos, vagy bérlő nagy számú zsidóság miatt bír jelentőséggel. Az 1939. évi IV. tc. 16. paragrafusa azt a célt szolgálta, hogy zsidó személy engedély nélkül ne vásárolhasson (ne bérelhessen) és ne is adhasson el földbirtokot. A rendelkezés arra is vonatkozott, hogy a zsidó tulajdonostól a hatóság által megszabott áron báirnikor megszerezhető legyen annak bérleti, vagy tulajdonjoga. A törvény végrehajtásának ellenőrzését, vagy hatékonyságának fokozását szolgálta az 550.000/ 1942. F. M. sz. rendelet, amely már az 5 kh-nál kisebb tulajdonnal rendelkezőket is birtokaiknak (mezőgazdasági felszereléseiknek) bevallására és átengedésére kötelezte. 1943 februárjában Borsod vármegye alispánja körrendeletében megfogalmazta: „nemzetgazdasági és politikai érdekből egyaránt fontos, hogy az 5 holdon aluli zsidóbirtokok a tavaszi munkák megkezdése előtt új tulajdonosaik kezébe kerüljenek." A járási főszolgabírókat, valamint Miskolc polgármesterét is utasította, hogy „az előírt összesítő jegyzékekből egy példányt adjanak át a közjóléti szövetkezetnek, hogy azok mihamarabb intézkedni tudjanak az ingatlanok felhasználásáról, a kérelmezők közötti kiosztásáról. A végrehajtást főleg a szőlőkbe való munkák időbeli elkezdése sürgeti."

174 Miskolc polgármestere a mezőgazdasági ingatlanok összesítő kimutatását már 1943. február 15-én felterjesztette, az igénylők listáját pedig átadta a miskolci „közjóléti szövetkezetnek". A földművelésügyi minisztertől szeptemberben arra kért tájékoztatást, hogy mit kezdjen a harctérről visszatért katonák igényléseivel, vagy másokéival, mert a februári felterjesztésére nem kapott választ, következésképpen a zsidó ingatlanokat még nem osztották szét Miskolcon az igénylők között.

175 Egy véghatározat 44 személy ingatlanjainak összeírásáról, egy másik pedig arról szól, hogy 46-an nem tettek eleget a felhívásnak. Az nem derül ki, hogy a törvény megjelenésétől a végrehajtás számonkéréséig (1939 május-1942 decemberéig) hányan adták át ingatlanaikat „keresztény igénylőnek és rászorultaknak".

176 A 44 174 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 810/b. 1843/1944. '75 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1906. 5.469/1943. 176 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 810/b. 1843/1944.