Miskolc története 5/1. 1918-1949-ig (Miskolc, 2007)

A VÁROS GAZDASÁGI ÉLETE

lön gondot jelent, hogy a statisztikai adatok hol Miskolcra, hol a szomszédos települések adatait is magukba foglaló Nagy-Miskolera vonatkoznak. (Az alábbi statisztikákban az 1941-es és az 1949. évi népszámlálás adatainak összevetésével igyekszünk valósághű képet alkotni a történésekről, a Földigénylő Bizottságok kéréseiről és a Földbirtokrendező Tanács határozatairól.) 1946 szeptemberében Nagy-Miskolcon 5400 házhelyigénylő szerepelt a nyilvántartásban. A felülvizsgálat ezek 60-70%-át tartotta megalapozottnak. A megalapozottság nem az egyes családok igényeivel, hanem a rendelkezésre álló, s felosztható földbirtokok nagyságával volt összefüggésben. Egy-egy házhely nagyságát (hasonlóan 1920-hoz) 200-220 D-ölben állapították meg, úgy, hogy a műszaki költségeket a tulajdonosoknak kellett megfizetni a munka meggyorsítása érdekében. A helyi földosztás azért volt nehezebb, mint az ország bármelyik más településén, mert Diósgyőr, Hejőcsaba és Tapolca-fürdő már része volt Miskolcnak, Görömböly és Szirma még nem. (Szirma volt Miskolc mezőgazdasági termékellátója, a legnagyobb művelt határral, de a legkevesebb felosztható földterülettel.) 75 000-ről 100 000-re növekedett Miskolc lakossága, határa pedig 9000 kh-ról 32 000 kh-ra változott, de településenként más-más volt a művelési ágak aránya. (A 32 ezer holdból a diósgyőri erdőbirtok, mint államkincstári terület 16 ezer holdat, a határ egész területének 50%-át tette ki.) A határ nagymértékű növekedésével olyan városi gondokat kívántak megoldani, mint új kórház telepítése a Szentpéteri kapuban, s közelében az új köztemető kialakítása, amelytől azt remélték, hogy több évtizedre megoldja a város temetkezési gondjait. „Losonczy-féle" ingatlanról tesz említést a birtokrendező tanács jegyzőkönyve, amely - kisajátítás után - biztosítja a hajózhatóvá váló Sajó kikötőjének megépítését és így a vízi áruszállítás megvalósítását.

168 Az 1949. évi népszámlálás mezőgazdasági adatai szerint Nagy-Miskolcon 3655 magángazdaság volt (ebből 3246 volt 5 kh alatti), de nem derül ki, hogy ezek közül az egyes birtokkategóriákban mennyi volt az új földhöz juttatottak száma, aránya.

169 168 Vö. PESTOVICS J. 2000. 299-300. p. Jegyzőkönyv a Borsodvármegyei Földbirtokrendező Tanács 1946. november 28-ai üléséről. 169 1949. évi népszámlálás, 1950. 418. p.