Miskolc története 5/1. 1918-1949-ig (Miskolc, 2007)

A VÁROS GAZDASÁGI ÉLETE

róság döntése szerint az a Diósgyőr-vasgyári jelentkezők házhelyszükségletére engedtetett át."

162 Az újdiósgyőri oldalon már léteztek a Fém, Vas, Acél, Réz és Kohó utcák külső lakóházainak kertterületei. Ezek az egykori Csáthy Szabó István birtokrészei voltak, amelyeket az örökösök 113 db telekre osztva kívántak értékesíteni a XX. század első éveitől. Egy 1926-ban keltezett bírósági döntés szerint a volt katonai gyakorlótér területén a vas- és acélgyár mimkásai „kiskert gazdasági csoportot" hoztak létre, s a területet 100-150 D-öles területekre osztották fel. A város másik térsége, amely házhelyek osztására alkalmas volt, a Csabai kapu mentén, Miskolc és Hejőcsaba határán terült el. Nádpataky Andor és Máhr Károly leszármazottjai, ill. örökösei 1912-től próbáltak itt parcellázni, de az 1920-as évek elejéig nagy igény nem mutatkozott a szántóföldek iránt, hiszen a közművesítést az új tulajdonosoknak kellett megoldani. A kiosztásra felkínált terület a Csabai kapu és a Soltész Nagy Kálmán utcák között, a Bottyán János utcától a Petneházy Dávid utcáig helyezkedett el. 1897-ben 180 házhelyet mértek ki itt, de értékesítésükre, megvásárlásukra a földreform adott lehetőséget. Ugyancsak ebben a térségben helyezkedett el az ún. Vőneky-birtok. (Vőneky Mihály szántóföldje, amely a Szirmára vezető út mentén volt.) Mint a „házhelyrendezés során igénybevett területről" helyszínrajz készült. Eszerint a 13 000 D-ölnyi területen egy észak-déli utcára merőlegesen 22-22 db, közel hasonló alapterületű telket mértek ki.

163 A Nagyatádi-földreformot a fennálló, s az 1920-as évek elejére jellemző birtokviszonyok korrekciójaként minősíthetjük. Az agrárhelyzet oldaláról szemlélve „a földreform célját nem érte el, hiszen az igénylőknek csak kisebb része kaphatott földet, s azoknak sem volt elég a juttatás. így aztán a földosztás eredményeként nem jött létre életképes paraszti gazdaság, viszont a folyamat kétségkívül enyhített valamint a munkanélküliségen."

164 Miskolc esetében más a megítélésünk. Igaz, a három helyszínű telekosztással csökkent a város megművelhető határa, de komoly, hatékony és látványos lépés volt Miskolc-Diósgyőr, Miskolc-Hejőcsaba, Miskolc-Szirma „össze162 B.-A.-Z. m. Lt. VII-10. P. 2807-7/1930. Vö. PESTOVICS J. 2000. 205-224. p. 163 B.-A.-Z. m. Lt. VII-10., ill. PESTOVICS J. 2000. 234. p. 34. sz. dok. 164 KAPOSI Z. 2002. 283. p.