Miskolc története 5/1. 1918-1949-ig (Miskolc, 2007)

VÁROSFEJLŐDÉS, VÁROSÉPÍTÉSZET

lágos és egyértelmű: „a külföldi adósságszolgálattal kapcsolatos teendők egységes elvek szerint történő irányítását a pénzügyminisztérium látja el", s az ezekkel összhangban nem lévő intézkedéseket megtiltja.

61 így értésére adták minden városnak, hogy a Speyer-kölcsön visszafizetésével kapcsolatos további teendőket a Magyar Állam saját hatáskörébe vonva kívánja rendezni. A kölcsön miskolci felhasználásával kapcsolatos iratot 1950. június 9-én dátumozták, ebben a város polgármestere tudomásul veszi a központi irányítás életbelépését.

62 A város építészeti arculatát és infrastruktúráját megváltoztatni hivatott bankhitel pályafutása negyed évszázadig tartott. Felvételére részben azért volt szükség, mert a XIX. század végén elkezdett nagy beruházásait Miskolc önerőből nem tudta finanszírozni. A konszolidációs államkölcsön felvétele érdeke volt minden, azt megpályázó magyar városnak, hiszen a települések fellendülésének egyik forrását, alapját látták az építkezésekben. Kiváltképpen vonatkozott ez Miskolcra, a felsőmagyarországi fővárosra. S bár az első kölcsön felvételekor a Nagy-Miskolc-koncepció már kidolgozás alatt állt, s a kitűzött cél a közvetlen vagy szomszédos települések idecsatolásával a százezer fős nagyváros megteremtése volt, a kölcsön építkezései és a nagy infrastrukturális beruházások nem léptek túl a történeti Miskolc határain. Egyetlen dollár, korona, pengő vagy forint sem jutott az „összeépítési" program megvalósítására. Tehát mintha nem is lett volna 1921-ben elfogadott városrendezési tervünk. Mindaz, ami a Speyer-kölcsönből elkészült és felépült, szükséges és fontos volt, ma is érzékelhető városkép-alakító jelenlétük. Fontos kiemelnünk, hogy ekkor cserélődött ki a XX. század első felének út-, közút- és járdahálózata. Másrészt megteremtődött a felújítás feltétele a belvároson kívüli területeken. Arra a kérdésre, hogy a város ezekre a beruházásokra saját erőből képes lett volna-e, valószínű, a válasz nemleges. Arra a kérdésre pedig, hogy nagy áldozat volt-e a Speyer-kölcsön tőkerészleteinek és kamatainak fizetése, egyértelműen igen a válasz. A város minden polgármestere « B.-A.-Z. m. Lt. XXIII. 104. 613/13/1950. 3. doboz. 62 B.-A.-Z. m. Lt. XXIII. 104. 5260-7-27/1950. 3. doboz.