Miskolc története 5/1. 1918-1949-ig (Miskolc, 2007)

VÁROSFEJLŐDÉS, VÁROSÉPÍTÉSZET

fontosnak tartotta a kölcsön ügyével való foglalkozást, az egyes bizottságok és a közgyűlés előtt szereplő témák között - minden bizonnyal - ez volt a leggyakrabban visszatérő ügy. A város teljes vagyonával felelt a kölcsönt nyújtó bankoknak, s ez eleve beszűkítette mozgásterét. Az - elvileg - 1953-ig tartó kölcsöntörlesztés ki nem számítható tőke- és kamatfizetései miatt a város eladni kényszerült mindazt, amit a korábbi évtizedekben felépített. A város úgy gyarapodott, hogy annak önkormányzata azért minden ingatlanvagyonát (földeket és épületeket) feláldozta. Az, hogy végül is ezeket a kölcsönöket nem a városnak kellett visszafizetnie, hanem az állam vállalta át a garanciát - igaz, más társadalmi és politikai viszonyok között, más gazdasági adottságokkal -, megnyílt a lehetősége a ténylegesen érzékelhető városi fejlődésnek, építkezéseknek. Miskolc tehát nagyban és előnyét szolgáló módon gyarapodott, miközben az önkormányzat mint tulajdonos elveszítette vagyonának döntő hányadát.

63 AZ 1919-1944 KÖZÖTTI IDŐSZAK ÉPÍTÉSZETE (KÖZÉPÜLETEK, BÉRHÁZAK, EGYHÁZI ÉPÜLETEK, A KÖZOKTATÁS ÉS KÖZMŰVELŐDÉS ÉPÜLETEI, A VÁROSI INFRASTRUKTÚRA FEJLŐDÉSE) A Miskolci Mérnöki Hivatal - igaz, nem évi rendszerességgel a helyi lapokban közreadta a kiadott építési engedélyek adatait. Ezekből következtethetünk új házhelyek (házhelytömbök) kijelölésére, a telekárak alakulására, a város épületállományának változására. Az utolsó adatokat a Felsőmagyarországi Reggeli Hírlap 1943. évi 172. száma közölte, ezt az utolsó békeév adatainak tekinthetjük, másrészt alapul szolgál a második világháborús épületkárok értelmezéséhez. (1944-ben és 1945-ben is pontos felmérések készültek.) Az Országos Földrendező Bizottság az 1920. évi, Nagyatádi Szabó István nevével fémjelzett földreform eredményeként Miskolc győri, csabai határában, a vasútvidéken (Martintelep), a Kő63 DOBROSSY I. 1996. 444-448. p.