Miskolc története 5/1. 1918-1949-ig (Miskolc, 2007)

VÁROSFEJLŐDÉS, VÁROSÉPÍTÉSZET

róig terjedő földek parcelláin, lenyúlva a MÁV-rendezőig (az ún. ,,gurító"-ig) az Otthon-telep, vagy a Mikszáth-telep.

17 A második világháború idején, 1941-1942 között olyan mérnöki felmérés készült, amely körbehatárolta Miskolc belvárosát, kiemelve a különleges elbírálást, törődést kívánó épülettömböket és a későbbi építkezések alól felmenthető, parkokként megtartandó területeket. Eszerint a város keleti határát a Sajó-Szinva összefolyása előtt a ma is meglévő Buzogány és Vásárhelyi utcák nyomvonala képezte, míg a nyugati beépítés határa a szintén még létező Réz utca volt a Győri kapu déli oldalán, s az északi oldalon pedig a Kálmán utca. A város a Szentpéteri kapu irányában az Almos utcánál végződött, míg a Csabai kapu vonalában a Petneházy utca volt a határ. A beépített terület a Szent Anna templomtól „elkeskenyedett", s főleg a Szinvától északra eső részeken épült össze Diósgyőrrel. A Szinvától délre az ún. Felső-Kallószer térségében hasonló ipartelep alakult ki, mint a Zsolcai kapuban: kötszövőgyár, üveggyár és téglagyárak működtek a szomszédos, de már diósgyőri területen épült vas- és acélgyári épületek, üzemek mellett. Miskolcnak ekkor 77 362 lakosa s 12 660 épülete volt.

18 (E korszak épületállományának elemzésére a kötet más részén visszatérünk.) Az 1945-ben készült statisztikák szerint Miskolc „megnagyobbítása" Diósgyőr, Hejőcsaba és Miskolc-Tapolca (korábban: Görömböly-Tapolca) településekről 29 069 fővel növelte a „történelmi" anya település népességének számát. 1945 közepére Nagy-Miskolc népessége 76 614 fő lett, tehát még így is kevesebb, mint volt a törzstelepülésnek az 1941. évi népösszeírás idején.

19 1945-1950 között kialakult az a közigazgatási egység, amely magába foglalta a történeti Miskolcon túl Hejőcsabat, (Hejőcsaba és Miskolc határán a Martintelepet), Diósgyőrt, Perecest, Szirmát, Tapolcát, LillafüredHámort, (O- és Uj-Massát), valamint a nem a történeti Miskolc belvárosához tartozó, politikai és gazdasági kényszerek szülte telepeket, így a Szondi-telepet, a Bábonyi-bérci, „Honfoglalás-telepet", a Zsarnai-telepet és a Béke-telepként ismert kolóniát, amely a Győrikapu és Újdiósgyőr építkezésén dolgozóknak biztosított ide17 B.-A.-Z. m. Lt. XXI. 503/a. 128/1946. XXI. 503/a. 19.792/1945. 18 DOBROSSY I. 2002. 187. p. w DOBROSSY I. 1994. 260-261. p.