Miskolc története 5/1. 1918-1949-ig (Miskolc, 2007)

VÁROSFEJLŐDÉS, VÁROSÉPÍTÉSZET

zül egyedül Miskolcnak volt minősítésre, elemzésre alkalmas városrendezési terve és fejlesztési koncepciója. Fontos rögzítenünk azt, hogy a város külső határának nagysága amikor 1817-1917 között nem változott, lényegesen változtak a város tulajdonosi viszonyai. A monográfia korábbi kötetéből kitűnik, hogy Soltész Nagy Kálmánt (1875-1901) nem alaptalanul nevezték az „újjáépítő" polgármesternek. Az 1878. évi árvíz utáni újjáépítés, a város első rendezési tervének elkészíttetése (1897) és a megvalósítás kezdete az ő nevéhez kötődik.

10 Az őt követő Szentpáli Istvánt, aki 1901-1912 és 1917-1922 között, két alkalommal is polgármester volt, a kortársak - és a várostörténet-írás is - joggal nevezte „Nagy-Miskolc atyjá"-nak. A város ingatlanvagyonát gyarapította Tapolcán, ahol a munkácsi püspökségtől 48 kat. h. területet vásárolt meg. A Zsolcai kapuban 96 kat. h., a Szentpéteri kapuban 170 kat. h., a Győri kapuban 11 kat. h., összesen 325 kat. h. területtel gyarapította magánbirtokok felvásárlásával a város vagyonát. A hejőcsabai határban a Máhr-, a Martin-, valamint a Nádpataki-féle tagbirtokok megvételével biztosította a város terjeszkedését, új lakó- és ipartelepek létesítését, „befektetők" fogadását.

11 Nagy Ferenc polgármestersége idején, 1912-1917 között Miskolc a Sajó-csatomázási bizottság székhelye lett (1912). A világháború után a helyi sajtó gyakran foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy „a várost már régen ki kellett volna vinni a Sajó síkságára", s fontos közintézmények telepítésével kellett volna a város súlypontját áthelyezni ebbe a térségbe.

12 (Ez felvetődött a diósgyőri vasgyár telepítésével kapcsolatban, de éppúgy visszatérő gondolata a XX. század első fele városterveinek is.) A Csabai kapu új villanegyede a Népkert és az Erzsébet kórház között ekkor kezd kialakulni, s máig meghatározza e térség arculatát, hangulatát. Nagy Ferenc újabb vásárlással (39 kat. h. terület) biztosította az új városi temető kialakításának helyét. (Ez a mai Szentpéteri kapui közteme10 DOBROSSY I. 1995.17-21. p. 11 HALMAY B.-LESZIH A. 1929. 133 p., DOBROSSY I. 2002. 183. p. 12 Reggeli Hírlap, 1919. március 9. 5. p.