Miskolc története 5/1. 1918-1949-ig (Miskolc, 2007)

VÁROSPOLITIKA, KÖZTÖRTÉNET

mellett nemcsak azért is alkalmas kijelölésre, mert a lakosság egy jelentős része az ott lakó vasutasság légiveszély szempontjából erősen kitett területen az igen nagy forgalnrü személypályaudvar, rendező-pályaudvar mellett fekszik és így az ott lakó vasutas családok érdeke, hogy áttelepítés folytán a légi bombázásnak kevésbé kitett városrészre kerüljenek. Ez a tény magának a MÁV-ra nézve is jelentős fontossággal bír, mert a bombázás esetén igen sok alkalmazottját érheti veszteség."

437 A város főjegyzője a tervről megkérdezte az ott lakó érintetteket, akik „a kérdéshez hozzászóltak és úgyszólván kivétel nélkül hozzájárultak ahhoz, hogy áttelepítésük megtörténjen." Az érintett 160 család egykori zsidó lakásokba költözött volna úgy, hogy a város lakbérfizetési kedvezményt és költözködési támogatást is nyújtott volna számukra.

438 Az elgondolás később megváltozott, s az Arany János u. környékén jelölték ki a gettó új helyét, ahol egyébként is tömbben élt a kereskedő és kisiparos zsidóság nagy csoportja. A Zsidó Tanács jelentése szerint a gettót az alábbi utcák házai alkották: Arany János, Csizmadia, Jósika Miklós, Kőmíves, Rákosi Jenő, Vörösmarty Mihály, Asztalos, Esztergályos, Kalapos, Lakatos, Rostás, Vilma, Bádogos, Villányi, Kárpitos, Mészáros, Szatócs, Ács, Bors vezér, Gubacs, Kovács, Molnár, Zöldfa, Bognár, Cukrász, Hadirokkant, Kölcsey Ferenc, Petőfi Sándor, Zrínyi Miklós és Margit utcák. (A mester utcák jelentették az ún. Gordon-„városrészt", a többi utca pedig mutatja, hogy a Munkácsy u. és Mindszent közötti kis utcák csaknem kizárólag földszintes házai alakultak át gettóvá, az ún. „tömörítés" helyszínévé.)

439 Miskolc polgármesterénél 37 keresztény család tiltakozott, hogy a Rákosi Jenő utcában (valójában közben) mindössze két zsidó család lakik, ezért „nyugalmuk érdekében" kérik, hogy a gettót ne itt alakítsák ki. „Bennünket mérhetetlenül súlyosan érintene, amenynyiben egy élet munkája eredményeként megszerzett családi házainkat, a lakásainkat el kellene hagyni azért, hogy ide alig 6%-ot képező zsidó személyek mellé a többi zsidóság telepíttessék be. Tudjuk, nemzeti érdek a zsidósággal szembeni intézkedés, de en«7 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1906. 20.579/1944. 438 DOBROSSY I. 1994. 2. köt. 65-66. p. «9 Vö. BZSML. H. 6/2.1944-2.