Miskolc története 5/1. 1918-1949-ig (Miskolc, 2007)

VÁROSPOLITIKA, KÖZTÖRTÉNET

A helyi sajtó 1944. április 12-én adott hírt arról az utasításról, amely a magánvállalatok értelmiségi alkalmazottjaira vonatkozott. Két hét alatt 50%-ukat, további öt hónap alatt az összes értelmiségit el kellett bocsátani. „Egyetlen magánvállalatnak sem lehetett ekkortól zsidó értelmiségi alkalmazottja ... Az elbocsátott zsidó tisztviselőket, mint munkaszolgálatosokat sem lehetett saját vállalathoz igényelni." Az már a teljes kirekesztést jelentette, hogy zsidó alkalmazott még fizikai munkakörben sem lehetett magánvállalat alkalmazottja.

435 Az utazás korlátozásáról kiadott rendeletet 1944. december 6áig! (tehát ekkor már Miskolc a német megszállás és a nyilas uralom alól felszabadult) még további 97 rendelet követte. (A 97 felsőbb szintű rendeletből 16 csak Budapestre vonatkozott.) Az utolsó belügyminiszteri rendelet (960/1944. BM. szám alatt) még a nyilasuralomnak megfelelően kívánta megváltoztatni az utak, utcák és terek neveit.

436 (A nyilas városvezetés Miskolcon a Horthy Miklósról elnevezett Városház teret ugyan Szálasi Ferencről „keresztelte" el, de ez térképen vagy hivatalos postai címzésen már soha nem jelenhetett meg.) A gettósítás előtti „utolsó" jogfosztás a zsidó üzletek, kis- és nagykereskedések bezáratása volt, amelyet 1944. április 21-én rendeltek el. (Ez volt az 50.500/1944. K. K. M. sz. rendelet, amelynek később még végrehajtási utasításai is megjelentek.) A rendelet végrehajtásával a monográfia gazdasági fejezetében részletesen foglalkozunk. A gettósítás elrendeléséről az 1944. április 28-ai keltezésű 1.610/1944. M. E. sz. rendelet szólt. Azonban ezt megelőzően Baky László államtitkár már utasítást küldött a megyei főispánoknak, a csendőrség és a rendőrség vezetőinek a „zsidók lakhelyének kijelölése" tárgyában, valamint a „gettósítás, összpontosítás és deportálás" lefolytatásában. Miskolcon először a Vay úti szükséglakásokat magába foglaló nyomortelep, másodszor pedig a Tiszai pályaudvar melletti MÁV-lakótelep volt a gettóra kijelölt terület. Ez utóbbi indoklásában olvassuk, hogy „...a MÁV-telep sok egyéb indok 435 Felsőmagyarországi Reggeli Hírlap, 1944. április 12. 43

6 RANDOLPH, BRAHAM L. 1988. 493-500. p.