Miskolc története 5/1. 1918-1949-ig (Miskolc, 2007)

VÁROSPOLITIKA, KÖZTÖRTÉNET

tőség kedvéért meg kell jegyeznünk, hogy a kisgazdapárti képviselő a numerus clausus nemzetgyűlési vitájának idején, 1923-1927 között az Ébredő Magyarok Egyesületének alapító elnöke, később, 1928-tól pedig a Revíziós Liga elnöke volt. Eckhardt, aki támogatója volt a törvénynek, közbeveti Vázsonyinak, hogy vezesse a zsidóságot az egyetem falai közé, ha eltörlik a numerus clausust, „mert mi vezetni fogjuk a többieket". Mire Vázsonyi: - Úgy képzelik ezt a találkozást, hogy önök fel lesznek fegyverezve, mi pedig nem, ami mindenesetre a kockázat igen erőteljes elvállalását mutatja. Eckhardt: Éppen erről van szó! Polgárháborút előidézhetnek, de egyetemi oktatás nem lesz. Majd alább: „Az ön beszéde a legsúlyosabb vád minden keresztény és magyar felfogás ellen!"

391 A nemzetgyűlési vita társadalmi vitatémává is vált, véleményalkotásra késztetve a szakmai és civil, vagy „érdekvédelmi" szervezeteket is. A miskolci ügyvédi kamara titkára - a törvény kapcsán - a magyar ügyvédi kar válságát emelte ki. „Az ügyvédi kar válsága nem újkeletű, hiszen már évtizedekkel ezelőtt a kor legkiválóbbjai dobták bele a közélet vitaanyagába a numerusz klauzusz gondolatát. ...Az ügyvédi kar válságának első - de nem leglényegesebb - oka a túlzsúfoltság: 1926 év végén 3892 ügyvéd volt bejegyezve, alig valamivel kevesebb, mint a háború előtti NagyMagyarországon. 1926. év 317 bejegyzésével szemben a törlés csak 189 volt, tehát a növekedés 68 százalékot tett ki."

392 A magyarországi kamaráknak véleményt kellett formálni a zárt szám bevezetéséről, s kettő kivételével minden megyei kamara - ekkor még szolidaritásból - visszautasította azt. A „magyar középosztály egyik legértékesebb részé"-nek nevezett ügyvédi kar, ill. vezetői amikor a zárt szám bevezetését elvetik - mintha nem is érzékelnék a törvény lényegét -, arra tesznek javaslatot, hogy a megkívánt országos arány kialakítható, elérhető, ha a jogi pályáról kizárják a közigazgatásból átözönlő nem szakképzett jogászokat (jegyzőket, közjegyzőket), s minden olyan hivatali köztisztviselőt, aki nyugdíjasként vállal jogi tevékenységet. 391 VÁZSONYI V. 1927. II. k. 449. p. 392 Reggeli Hírlap, 1927. december 25.