Miskolc története 5/1. 1918-1949-ig (Miskolc, 2007)

VÁROSPOLITIKA, KÖZTÖRTÉNET

vényhatósági jogú városok között Miskolc Budapest (23,2%) után a második, megelőzve Győrt (11,8%), Debrecent (9,8%), Baját (9,2%), Pécset (9%), Székesfehérvárt (7,3%) és Szegedet (5,8%). Zsedényi Béla hívta fel a figyelmet arra, hogy az arányszámok valójában mit takarnak. A trianoni Magyarország 470 ezer főnyi zsidóságából több mint 200 ezer fő lakott Budapesten. A városi zsidóság száma 48 996 fő, a többi kisebb településeken, vagy falvakban élt. A közel 50 000 fős városi zsidóság több mint 1/5-e települt Miskolcra, s ha hozzátesszük, hogy Miskolc szomszédtelepülései közül Hejőcsaba lakosságának többsége zsidó, akkor Miskolc „a magyar vidék legerősebben elzsidósodott városa. Megemlítendő e tekintetben még az a körülmény is, hogy a zsidóság legnagyobbrészt a város I. és II. kerületében, tehát belső kerületeiben helyezkedik el, s ezáltal a város zsidó karaktervonásai még a tényleges állapotnál is erősebb kidomborodást nyernek."

384 A lakosság foglalkozási összetételéből következett a város politikai arculata is. A kis- és kézműiparos, az erős piaci és bolti kiskereskedő réteg erejét csökkentették az 1920 után beözönlő menekültek, akik vagy a közszolgálati alkalmazottak vagy a munkanélküliek számát növelték. Nagymértékben növekedett viszont a munkásság száma és főleg a politikai közhangulatot meghatározó súlya.

385 A miskolci sajtó 1921 elejétől jelzi, hogy „az antiszemita hullám elérte Miskolcot is". A miskolci zsidó hitközség ülésein Halmos Géza elnök (1864-1944) - az országgyűlésről kikerült vitákra és a zsidó egyetemi hallgatókat ért atrocitásokra utalva - hangsúlyozta, hogy „magyarok vagyunk, azok is maradunk még a legbrutálisabb és legképtelenebb gyanúsítások ellenére is."

386 1921 októberében megalakult az Ébredő Magyarok Egyesülete (EME) miskolci csoportja, amelynek ülésein nyílt uszítások hangzottak el a zsidók ellen. Annak hangoztatása és hangsúlyozása, hogy a zsidók miatt veszítettük el a háborút, bomlasztotta a város hangulatát. Thurzó Nagy László, a korszak sajtójának egyik meghatározó képviselője és kutatója írja, hogy ekkortól a keresztény felekezetek sem tudtak 384 ZSEDÉNYI B. 1929. 58-59. p. 385 ZSEDÉNYI B. 1929. 62-63. p. 386 THURZÓ NAGY L. 1965. XIV. köt. (1920-1921) 39. p.