Miskolc története 5/1. 1918-1949-ig (Miskolc, 2007)

VÁROSPOLITIKA, KÖZTÖRTÉNET

mind pedig Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi miniszter (1922-1930) megpróbált „békekísérletekkel" kezelni, ill. oldani. 1922. újévi beszédében Bethlen határozott formában jelentette ki, hogy kívánja a „békekötést" a zsidósággal, s ezért utasította egyik (volt) államtitkárát, hogy „a kormány számára dolgozzon ki emlékiratot, amely a magyar zsidóság sérelmeit és kívánságait tüzetesen megvilágítja". Klebelsberg ugyanakkor arra figyelmeztetett, hogy „tárgyalni kell a zsidósággal, keresni kell egy modus vivendit, mert nem Ázsiában, hanem Európában vagyunk."

383 Az 1922. évi tavaszi országgyűlési képviselő-választások (másrészt a nyugvópontra térni nem akaró közhangulat) kikényszerítették az első kísérleteket a törvény megbuktatására, ill. eltörlésére. Ekkor már a Magyarországi Szociáldemokrata Párt képviselői is jelen voltak a nemzetgyűlésben, s mivel programjukban szerepelt a numerus clausus eltörlése, feltételezni lehetett a törvény esetleges korrekcióját. A törvény hatálybalépése és a megbuktatására tett kísérlet között (1920-1922) Miskolcon nagy érdeklődést kiváltó sajtóvisszhangja nem volt a numerus claususnak. Bár közéleti emberek, politikusok és az egyházak képviselői is minősítették azt, Miskolc nehezen tudott kilábalni a trianoni traumából. Nemcsak az ipart, az áruszállítást, a kereskedelmet sújtó kapcsolatok szakadtak meg, hanem fogadni kellett a Felvidékről elvándorolni kényszerült, vagy kitelepített - elsősorban értelmiségi - családok tömegét. Az elhelyezés, de főleg az értelmiségiek elhelyezkedése a városban nagyobb probléma volt, mint az ország belsejében. Kassa határon túlra kerülésével Miskolcnak be kellett tölteni a régió igazgatási, pénzügyi, kulturális és más területekre is kiterjedő központi szerepét. Az új feladatokra úgy kellett reagálni, hogy itt élt a térség zsidó lakosságának többsége, a kereskedelem és bankélet meghatározó képviselőcsoportjaival. Miskolcnak mint a felsőmagyarországi zsidóság meghatározó településének súlyát az 1920. évi népszámlálási adatok egyértelműen érzékeltetik. A városnak 1920-ban 56 982 lakosa volt. 44,3%uk (25 230 fő) volt katolikus, 26,8%-uk református (15 278) és a 11 300 fős zsidó lakosság az össznépesség 19,8%-át tette ki. A tör383 BETHLEN P. 1925.116. p.