Miskolc története 5/1. 1918-1949-ig (Miskolc, 2007)

VÁROSPOLITIKA, KÖZTÖRTÉNET

más részük részvétele az 1919-es Tanácsköztársaság történéseiben viszont lehetőséget adott arra, hogy jobboldali csoportok, de országgyűlési képviselők is a trianoni országcsonkítás kiváltotta társadalmi hangulatot fajvédő és antiszemita irányba tereljék, illetve egyetemi atrocitásokban is megnyilvánulóan terelték is. A törvény vitájában el is hangzott, hogy „az októberi forradalmat a magyar zsidóság nyakába varrni nem lehet. A vádat, hogy a zsidóság a megszálló románokat pénzelte és a fővárosban akarta tartani (ti. 1919. augusztus 4-től), csak általánosságban hangoztatják... Erre vonatkozóan adatokat sem a rendőrségen, sem a bíróságon nem találtam..."

381 Ennél is komolyabb parlamenti konfrontációt jelentett a törvénynek az a paragrafusa, amely kimondta, hogy az országban élő népfajokhoz vagy nemzetiségekhez tartozók csak számarányuknak megfelelő mértékben iratkozhatnak be egyetemekre. Az országos 6%-os számarány-előírást ez nyilvánvalóan az ő esetükben haladta meg. Ez ellen tiltakozva fogalmazták meg, hogy „a magyar zsidóság nem cionista és nem engedi, hogy külön nemzetiségnek tekintsék. Mi zsidó vallású magyarok sohasem fogjuk elfogadni, hogy mi nemzetiség vagy zsidó nemzet legyünk. Mi és a mi apáink, és öregapáink százévekre visszamenően itt születtünk, itt dolgoztunk, s nekünk jogunk a törvény alapján egyenlő honpolgároknak lennünk, ettől minket senki nem foszthat meg."

382 Amikor a törvény élénk nemzetközi visszhangot váltott ki, s a zsidó egyesületek előterjesztésére azzal a Népszövetség is foglalkozott, csupán annyit konstatáltak, hogy az a trianoni szerződés néhány szakaszába (56., 57. és 59.) ütközik. Érzékelték azt, hogy a törvény a magyar zsidóságot faji és nemzetiségi kisebbségként kezeli, pedig a zsidóság a magyar alkotmány szerint felekezet. (Az 1894. évi XXXI. tc. a bevett vallások között először ismerte el a zsidó vallásfelekezetet.) A numerus clausus törvénybe iktatása így súlyos sérelmét jelentette az alapvető emberi szabadságjogoknak és állampolgári jogoknak, amelyet mind Bethlen István miniszterelnök (1921-1931), 381 Sándor Pál parlamenti hozzászólása, 1920. szeptember 2. BETHLEN P. 1925. 107-112. p. 382 BETHLEN P. 1925.110-111. p.