Miskolc története 5/1. 1918-1949-ig (Miskolc, 2007)

VÁROSPOLITIKA, KÖZTÖRTÉNET

A törvény megszületésekor négy tudományegyetem, egy műegyetem, egy nyíló közgazdaságtudományi kar s öt felekezeti jogakadémia volt Magyarországon. Az összes egyetemi és akadémiai hallgató száma 1894/1895-ben 6687 fő, 1913/1914-ben, az utolsó békeévben pedig 14 751 fő volt, tehát két évtized alatt megduplázódott a diplomát szerezni kívánók száma a történelmi Magyarország területén. A trianoni határokon belül (az egyetemek előterjesztése alapján a létszám-megállapítás miniszteri hatáskör volt) 1920/1921-re a következő felvehető „zárt számokat", vagy keretszámot tervezték: a budapesti jog- és államtudományi karon (évfolyamonként) 500 fő, az orvosi karon 600 orvos és 100 gyógyszerész, a hittudományi karon 50 fő, a bölcsészeti karon 300 fő, az egri, a kecskeméti, a sárospataki és a miskolci jogakadémiákon 60-60 elsőéves hallgató vehető föl. A budapesti műegyetem mérnöki szakára 300, az építészetire 100, a gépészmérnökire 450, a vegyészmérnökire 100 és közgazdászként is 100 hallgatót lehetett felvenni. Az egyetemi felvételik Budapestre, az akadémiai (jogi) felvételik négy városra, illetve vonzáskörzetükre terjedtek ki. Debrecen egyetemi város szerepe megmaradt, a hittudományi kar 50, a jogakadémia 200, a filozófia pedig 200 hallgatót vehetett fel. A törvény végrehajtása még foglalkozott a pozsonyi és a kolozsvári egyetemekre felvehetők keretszámaival is. A kolozsvári egyetem 200 joghallgatót, 100 orvostanhallgatót és 30 gyógyszerészt vehetett volna fel. A pozsonyi egyetemre 200 jogász, 100 orvos és 100 filozófus kerülhetett volna az első évfolyamra.

380 Az új törvény égisze alatti beiratkozások 1920. október l-jén kezdődtek el, s a fenti számokból következően 3900-4000 főben határozták meg a felvehető hallgatók számát. Mivel a törvény felvételi kritériumként állította az erkölcsi feddhetetlenséget és a nemzethűség szempontjából való megbízhatóságot, szabad utat engedett a politikailag nem kívánatos elemek kirekesztésére a felsőoktatásból. A zsidó lakosság részvétele az első világháború harcaiban és áldozatvállalása nem volt megkérdőjelezhető (ezt még az első és második zsidótörvény is tiszteletben tartotta). Egy részük csatlakozása az 1918-as polgári demokratikus forradalomhoz, majd 380 Országos Törvénytár, 1920. 17. szám, BETHLEN P. 1925. 112-114. p.