Miskolc története 5/1. 1918-1949-ig (Miskolc, 2007)

VÁROSPOLITIKA, KÖZTÖRTÉNET

az illetékes egyetemek hatáskörébe kívánta utalni annak elbírálását, hogy „a felvételre jelentkező nemzeti és erkölcsi szempontból megbízható-e". A megfelelést előkészítendő, már a gimnáziumok feladata lett azoknak a kiválogatása, akik magasabb tudományos továbbképzésre alkalmasak. A kezdetben csak egyetemekre (akadémiákra), az előkészítésben a gimnáziumokra kiterjedő oktatási numerus clausus a nemzetgyűlésben már egy új elemmel bővült. Képviselői indítványként hangzott el, hogy az „elsőfokú iparhatóság akármelyik zsidó üzletét kisajátíthassa az érte jelentkező tisztességes keresztény ember számára". Ugyanez a képviselő a zsidó kataszter felállításának szükségességét is hangsúlyozta. (Ez az összeírásokon túl kiterjedt volna az ingatlanösszeírásra, illetve azok nagyságának, értékének korlátozására is.)

379 1920. július 23-án mutatkozott be Teleki Pál új kormánya. A miniszterelnök hitet tett a keresztény társadalom védelmének szükségessége mellett. S bár ő maga említést sem tett róla, vallás- és közoktatási minisztere (Haller István) beterjesztette „a tudományegyetemekre, a műegyetemre, a budapesti közgazdaságtudományi karra és a jogakadémiákra való beiratkozás szabályozásáról" szóló törvényjavaslatot. Ebből lett a numerus clausus törvény, melynek indoklásában olvashatjuk, hogy az „1918. év óta felettünk elviharzott forradalmak arra intenek, hogy ... eddigi egyetemi politikánkat is revízió alá vegyük... Óvakodnunk kell attól, hogy a Magyarországon már most is nagyszámú szellemi proletariátust ezzel is szaporítsuk... A legutóbbi időben láttuk, hogy azok, akiket egyetemeink diplomás emberekké képeztek ki, de akik a társadalomban nem tudtak kellőképpen elhelyezkedni, alkották a legveszedelmesebb turbulens elemet. Ha így volt ez a múltban, annál inkább így lenne ez a megkisebbedett Magyarországon, ha minden korlátozás nélkül nyitva maradnának az egyetem kapui." Az egyetemek és főiskolák „hivatásokra képesítő intézmények" is (a tudomány tanítása mellett), ezért elvárható, hogy csak annyi hallgatót vegyenek fel, amennyit alaposan ki lehet képezni. A hallgatók számát ezért a hivatástudatra apellálva is lehet kontingentálni (arányosan megállapítani). 379 BETHLEN P. 1925.100-101. p.