Miskolc története IV/2. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)

NÉPESSÉG ÉS TÁRSADALOM

selte a legnagyobb adózók között a gyáripart, de legkésőbb 1890-re mindhárman kiestek a legnagyobb adózók sorából, viszont Markó Pál és Koós Miksa esetében önmagában ez a tény még nem jelentette azt, hogy vállalkozásuk csődbe jutott volna. Ok ketten haláluk miatt estek ki a csoportból, örököseik valamilyen formában tovább foly­tatták az üzletet és ők maguk is virilisek lettek (vagy voltak már ko­rábban is). Markó Pál már a család harmadik nemzedéke, amelyiknek a - fő­leg talpbőröket, egyéb ruházati bőrárut és gépszíjat előállító 125 ­rozsnyói gyár a tulajdonában van. Az értékesítéssel is ő maga foglal­kozott, mint ahogy a virilisjegyzékek is hol bőrgyárosként, hol bőrke­reskedőként tüntették fel. A kereskedést Markó Pál halála után fele­sége folytatta, a gyárat viszont orvossá lett fia 1908-ban részvénytár­sasággá alakította, mint ahogy 1893-ban Koós Miksa majolika gyárát is annak fia, Soma, aki kereskedőként és a Miskolci Hitelbank alel­nök-vezérigazgatójaként vált ismertté. A majolika-gyárat Koós Miksa alapította 1885-ben, 126 három évvel korábban létesített porcelánfestő műhelyéből. A gőzerőre felszerelt üzemben kezdetben 76, 1891-ben pedig már - tanoncokkal együtt - 72 munkás dolgozott. 127 A tö­megigényeket kielégítő kőedényt és majolikát, lámpafelszerelési tár­gyakat Magyarországon kívül Ausztriában és Galíciában értékesítet­te, de nagyobb mennyiséget szállított a Balkánra is, ahol a bulgár fe­jedelem udvari szállítójává nevezte ki. 128 Az üzem a külföldi meg­rendelések ellenére is egyre kevesebbet termelt, korszerűbb, nagyobb teljesítményű gépekre lett volna szükség. Mivel a beruházásra ma­gánerőből nem volt lehetőség, a pótlólagos tőkebevonás bevett for­mája, a részvénytársasággá alakítás látszott a legjárhatóbb útnak. Teljesen életképteleneknek bizonyultak a háborús konjunktúra hatása alatt indult gyárak, mint Schweitzer Albert faárugyáros var­rógépgyára vagy Szabó Béla gyógynövény-kereskedő szappangyára. A tőkés mezőgazdasági termelés és a polgári életforma szükségleteit kielégítő termékek gyártásával foglalkozó üzemek tulajdonosai, mint Pick Jakab bútorgyáros, stabilan meg tudtak kapaszkodni a legna­gyobb adózók sorában. 125 SZENDREI J. 1911. V. köt. 750. p. 126 SZENDREI J. 1911. V. köt. 737. p. 127 A Miskolczi Kereskedelmi és Iparkamara jelentése... az 1885-87. években. Miskolc, 1888. 51. p. és 1892. 85-86. p. l2 * SZENDREI j. 1911. IV. köt. 738. p.

Next

/
Thumbnails
Contents