Miskolc története IV/2. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)

NÉPESSÉG ÉS TÁRSADALOM

és betongyártással, valamint épületfa-kereskedéssel foglalkozó Engel Ignác is. A Furman testvérek, akik közül Jánost 1885-ben vették fel a virilisek névjegyzékére, 1855-ben alapították téglagyárukat.

122 1870ben azonban a Diósgyőr-Miskolci Egyesült Téglagyárban nagy konkurrensük akadt, de az igazi vetélytársat a Gőztéglagyár megindulása jelentette 1892-ben. Egészen nyilvánvaló, hogy a Furman-testvérek magánvállalkozása nem versenyezhetett a 100 munkást foglalkoztató, évente 6 millió téglát termelő gyárral,

123 amely 1893-ban, egy évvel indulása után már 10%-os osztalékot fizetett részvényeseinek.

124 Az építőanyag-gyártással és -forgalmazással foglalkozók valamenynyien kiterjedt pénzintézeti kapcsolatokkal rendelkeztek (Furman János például 1882 és 1890 között vezérigazgatója volt a Miskolci Takarékpénztárnak) és Engel Ignác kivételével tagjai voltak a Nemzeti Kaszinónak, valamint a városi képviselő-testületen kívül a megyei törvényhatósági bizottság virilis csoportjának is. 1900 után az építőiparral kapcsolatos kategóriák átcsoportosulását figyelhetjük meg, ami összefüggésben van a város rohamos fejlődésével. A gazdasági élet területei egyre inkább különleges szakértelmet és foglalkozási specializációt igényelnek. Míg a múlt század építőiparral kapcsolatos virilisei az építési vállalkozók és építőanyagkereskedelemmel s -előállítással foglalkozók, addig a századforduló után kizárólag az építőanyag-kereskedelemmel foglalkozók és az építészmérnökök képezik az építőiparral kapcsolatos virilisek körét. A részvénytársasági forma erőteljes térhódítása következtében kiszorulnak a legnagyobb adózók sorából az építőanyag-előállítással foglalkozó magánvállalkozások. (Gyáriparosok) 1872 és 1917 között kilenc, a gyáripar valamely ágazatában vállalkozó személy fordult meg a legtöbb adót fizetők között. E 45 év alatt a vezető iparágak közötti átcsoportosuláson túl a legtöbb adót fizetők között hosszabb ideig megkapaszkodni képes gyáriparosok mutatják, hogy a monopolkapitalizmus kibontakozásának idejére mely magánkézben levő vállalkozások képesek fennmaradni a fokozódó verseny ellenére. A virilizmus első évében Grósz József vattagyáros, Markó Pál bőrgyáros - akinek a gyára nem Miskolcon, hanem Rozsnyón volt - és Koós Miksa porcelángyáros képvi122 SZENDREI J. 1911. 123 A Kereskedelmi és Iparkamara jelentése az 1893. évről. Miskolc, 1894. p. 116. 124 A Miskolczi Gőztéglagyár 1893. évi zárszámadása. Miskolc, 1894.