Miskolc története IV/2. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)

NÉPESSÉG ÉS TÁRSADALOM

rendszeresen keveredik a telkek és a házak adata - sokszor nem tudjuk, hogy valójában külön épületről, külön házszámról, vagy külön telekszámról van-e szó - másrészt a korábbi adatokat időközönként felülbírálják. 1857-ben például a népszámlálás megkezdése előtt újra számozták az épületeket és 292-vel (9 százalék) csökkentették az önálló házszámokat.

1 Pontosabb képünk a házakról és lakviszonyokról csak 1869-től kezdve van. Bár a ránk maradt összesítő nem hibátlan - közel 100 házszámunk hiányzik, s a lakók rövid összesítéséből nem derül ki, hogy mindannyian ténylegesen jelen vannak-e, illetőleg mennyi közöttük az átmenetileg itt tartózkodó idegen - ennek ellenére ad egy bizonyos áttekintést Miskolc és környéke lakviszonyairól.

2 A város 3Ü05 nyilván tartott házának elsöprő többsége - körülbelül 95 százaléka - földszintes, valamivel több, mint kétharmada pedig mindössze egyetlen lakást tartalmaz. A középületekkel együtt is csak mindössze 19 százalékra tehető az olyan épületek aránya, ahol ötnél több lakó illetve lakás található. Kereken 100 épület romos, lakatlan, 26 lakást „kunyhónak", „szőlőgunyhónak", „rozzant viskónak" illetve „pincelyuknak" minősítettek. A lakások 55 százaléka egy, közel egyharmada kétszobás, az épületek nagyjából a fele vályogház még 1900-ban is. Miskolc 1869. évi épület-összeírási összesítője némi lehetőséget nyújt a lakviszonyok szociális különbségeinek megismerésére is. A kereskedők 28 százaléka, az egyéb foglalkozásúak - főként értelmiségiek, hivatalnokok - kereken harmada három, vagy annál több szobás lakában él, míg a lakosság fennmaradó részében a nagy lakásban élők aránya nem éri el a tíz százalékot. A miskolci lakások közel 35 százalékában négy főnél több lakó esik egy szobára - érdekes módon ebben nem látszik nagy különbség az egyes csoportok között - vagyis Miskolc népességének jelentős része a mai, az elkülönülés átmeneti lehetőségét fontosnak tartó életmódunk számára elképesztően zsúfolt szobákban és lakásokban tölti mindennapjait (1. táblázat). 1 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1602/d. No. 237/1857. A számok alapján valószínűsíthető egyébként, hogy az 1870-es években újra bekövetkezett a ház- és telekszám revízió. 2 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1501/d 22. doboz. Sz. n. Az 1869. évi népszámlálás községi áttekintése, mely a házak illetve lakások helyiségeinek valamint a bennük lakó családtagok, cselédek és albérlők lakásonkénti összesítését tartalmazza.