Miskolc története IV/2. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)
MISKOLC FEJLŐDÉSÉNEK JELLEMZŐI A DUALIZMUS IDŐSZAKÁBAN Összegezés - VERES LÁSZLÓ
Miskolc monográfiájának IV. kötete nagyobb részt feltáratlan forrásokra épülve számos új eredménnyel gazdagítja ismereteinket. Különösen vonatkozik ez a város köztörténetét, a városkép alakulását, gazdasági és társadalmi szerkezetét taglaló fejezetekre. A művelődés különböző szektorait bemutató leírásokban új színeket, új vonásokat fedezhetünk fel, azonban néhány kérdéskör tárgyalása, mint pl. az egyházi élet szerényebb eredményeket hozott, illetve bizonyos problémákat nyitva hagyott. E rövid zárófejezet a korábbi kötetek összegező tanulmányainak módszerét követve az egyes fejezetekre építve olyan gondolatokat kíván felvetni, amelyek az egyes fejezetek résztémái felől nem voltak megközelíthetők, illetve megkezdett gondolatok fonalát kívánja elvarrni olyan esetekben, amikor ezek elmaradtak. így a felmerülő gondolatok több esetben is az egyes fejezetek közötti kapcsolódást is megteremtik, a lehetőségekhez mérten segítik a teljességre való törekvést. Alapvető célkitűzésünk volt az, hogy röviden jellemezzük a XIX. század második fele és a XX. század első világháborúja végéig tartó időszak Miskolcát. Választ adjunk arra a kérdésre is, hogy hol helyezhető el Miskolc városa a dualizmus kori Magyarország települési és gazdasági szerkezetében. Miskolc a kortársak szemében nagyütemben és töretlenül fejlődő, de agrár jellegű városként jelenik meg a XIX. század második felében. A korszak első leírásában Fényes Elek arról számol be, hogy „A nép foglalatossága föld-kert művelés, kereskedés, főképp szőlőművelés", no meg a kézművesipari tevékenység, bár már megfigyelhetők új vállalkozási formákat megtestesítő ipari üzemek is, mint a keményítő-, a burnót- és a kőedénygyár. 614 1862-ben a Vasárnapi Újság hasábjain Zombory Gusztáv a város látképét is közölve hosszasan szól a földművelés és a szőlőtermesztés jelentőségéről: „Földje többnyire gazdag termékenységű fekete, első osztályú; s Magyarországban általában véve csaknem legszebb búzát terem. A földek nagyobbrészt jól vannak művelve, mert a lakosság alig egy negyedrész kivételével földműveléssel foglalkozik, habár a szőlőművelés is igen virágzó állapotban van, úgy hogy valóságos kincset bír Miskolcz szőlőhegyeiben, melyek a körül fekvő helyeken elterülve Magyarország egyik legjobb minőségű borát termik". Mintegy mellékesen em6 « FÉNYES E. 1851. III. köt. 94. p.
