Miskolc története IV/2. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)

MISKOLC FEJLŐDÉSÉNEK JELLEMZŐI A DUALIZMUS IDŐSZAKÁBAN Összegezés - VERES LÁSZLÓ

Iíti meg a cikkíró, hogy a városnak élénk a kereskedelmi élete is, búzapiaca Felső-Magyarországon a legélénkebb, s árulószínjei „török bazárokra emlékeztet"-nek.

615 A várost bemutató leírások sorát Márki Sándor közlésével zárjuk. A XIX. század végi tanulmányban szintén Miskolc agrárjellege domborodik ki: „A városnak részben földművelő jellegére már az indóház közelében, a város keleti részén levő nagy gőzmalomból is következtethetünk. Miskolcz malomipara egyáltalán fejlett s határának kitűnő búzája eléggé okadatolja e körülményt... A város fő jövedelemforrásai közé tartozik a szelíd halmokon termő tüzes fehér és részben aszúbor is, melynek hegyaljai gyanánt való árulását egy időben tiltani is kellett". A földművelés és a szőlőtermesztés mellett egyéb gazdasági ágazatokat csak megjegyzésre tart csupán érdemesnek: „a bor-, gabona- és marhakereskedésen kívül iparral is foglalkozik Miskolcz".

616 A felsorakoztatott beszámolók hatása alól Szendrei János sem tudta kivonna magát és Miskolc gazdasági életében a XIX. század második felében a földművelést és a szőlőművelést tartotta meghatározónak.

617 Anélkül, hogy a hagyományos felfogás okainak taglalására helyeznénk a hangsúlyt, célszerűbb a mezőgazdaság és a szőlőtermesztés helyes arányait érzékeltetnünk. A Szinva és a Pece patakok mentén, a szűk diósgyőr-miskolci medencében elterülő Miskolc területi határainak megváltoztatására a környező települések beolvasztásáig alig volt lehetőség. A dualizmus időszakában a város határa 8-9000 kat. hold között mozgott, egy kisebb alföldi településével azonos. Tény az, hogy a szőlőterületek aránya igen jelentős volt kezdetben (1850 körül közel 20%), de ez a terület a század végére, különösen a filoxérajárvány hatására erősen lecsökkent (2-4%). Ezzel párhuzamosan valóban mintegy duplájára nőtt - részben a rét- és legelőterületek kárára is - a szántóföldek területe. A folyamatosan csökkenő szőlőterületeket, és az igaz, hogy növekvő, de végeredményben szerény mennyiségű (1842: 2420 kat. holt, 1912: 4771 kat. hold) szántóföldi területeket figyelembe véve egyértelmű, hogy a gabona és szőlőtermesztés már nem tekinthető a város gazdasági jelle613 ZOMBORY G. 1862. 483-486. p. 616 MÁRKI S. 1882. 251-252. p. 617 SZENDREI J. 1911. IV. köt. 784-790. p.