Miskolc története IV/2. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)

KULTÚRA ÉS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET

jelenik meg. Nem lett tagja az akadémiának, de neve megörökítésre méltó Miskolc tudósai között.

604 A városépítészet képviselői, a városrendezők a XX. század második felétől mint alkalmazottak vannak jelen Miskolc képviselő-testületében és különböző szakbizottságaiban. A városrendezés két nagy tényezője korábban a tűzvész és az árvíz volt. Mint a monográfia korábbi fejezetében erről szó esett, a várostervezés-rendezés ügye először és komolyan az 1878. évi árvíz után vetődött fel. Első kiemelkedő képviselője Adler (Adorján) Károly (Budapest, 1849-Miskolc, 1905) volt aki viszonylag keveset publikált, annál többet tervezett, s tervei nagyobbrészt meg is valósultak. Évtizedeken keresztül szakmai vita témája volt, hogy Miskolc első világháború előtti rendezése az Adler-Lippay-terv megvalósulása volt-e, avagy egy budapesti tervezőiroda elképzeléseit fogadta el a város. A vita mit sem von le Adler Károly egyéni teljesítményéből, hiszen a XIX. század végén minden nagyobb-szabású tervezéshez, középülethez vagy jóváhagyó főépítészként, vagy tervezőként köze volt. (Az Erzsébet fürdő, a Korona szálló, a vágóhíd, a városi laktanyák és bérházak, a színház századfordulós felújítása, s számos magánépület az ő tervei alapján épült fel.) A főmérnöki székben Adorján munkáját Szűcs Sándor (Miskolc, 1872-Miskolc, 1939) folytatta. Megvalósult tervei közül a Hámori tó feletti Zsófia kilátót, az avasi turistaházat, a szentlélek! menedékházat emelhetjük ki. A városrendezési elképzelései - többségükben - tervek maradtak, az 1920-as éveken készült városi térképek viszont az ő munkái.

605 A XX. század egyik legmarkánsabb tervezője és egyben építész vállalkozója Árva Pál (Nyíregyháza, 1887Miskolc, 1935) volt, aki 1910-től a törvényhatósági bizottság tagjaként komoly szerepet vállalt a városkép alakításában. Hosszú időt töltött frontszolgálatban, így érthető, hogy az emlékhelyek, emlékművek ügyét hatékonyan képviselte. Részben a háború, részben szakmai karrierje miatt - amely erőteljes politikai színezetet kapott - nagy tervei 1920-1935 között készültek és valósultak meg, így a városépítészetben ő a két világháború közötti időszak meghatározó egyénisége, munkásságának érdemi méltatására a monográfia következő kötete vállalkozik. 604 SZENDREI J. 1911. V. köt. 372-376. p., TARCAI B. 1993. 375-394. p. «œ THURZÓ NAGY L. 1965. XX. köt. 57-58. p.