Miskolc története IV/2. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)

KULTÚRA ÉS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET

életét, de ismereteit kezdettől a Kassa városi levéltárban igyekezett kamatoztatni. Az első olyan történészünk, aki szaklevéltárosi képzettséget is szerzett. S bár 1909-től Miskolcon dolgozott, a háborús frontszolgálat, majd ezt követően Boldván való letelepedése „magányos" kutatóvá tette. Az előtte lévő „nagy" generációval már nem találkozhatott, saját gondolatiságát, tudományos felkészültségét Leszih Andor (Miskolc, 1880-Miskolc, 1863) és Marjalaki Kiss Lajos (Kisújszállás, 1887-Miskolc, 1972) társaságában alakította ki és fejlesztette, akik az ő végzettségéhez, képzettségéhez viszonyítva - legalábbis kezdetben - „műkedvelők", „amatőrök" voltak. A közösen töltött évek, a Történelmi és Régészeti Közlemények című szakfolyóirat, Miskolc első tudományos publikációs fórumának elindítása (1927-től) nemcsak emberileg, hanem szakmailag is hasonló szintre emelte és társaságokban vezette őket. Munkásságának egyik méltatója azt írta róla, hogy „számára a legfőbb cél az volt, hogy Miskolc történetét beillessze a város történetébe", s történetíróink közül ezt először ő érte el.

581 Miskolc első tudományos folyóiratának „társszerkesztője" Leszih Andor volt, aki ősi miskolci iparos család „harmadgenerációs" értelmiségi képviselője. Polihisztorrá képezte magát Herman Ottóhoz hasonlóan, de ezt „miskolci szinten", tehát úgy tette, hogy országos hivatalokat nem töltött be, írásai sajtócikkterjedelműek voltak, de tudása átölelte a régészetet, a numizmatikát, a néprajzot és a várostörténetet. Nem volt „monografikus", rendszerező alkat, inkább a részletekben rejlő különlegességek megfigyelője, a miskolciság krónikása. Tagja az egykori polgári Miskolc asztaltársaságainak, ahol nemcsak bölcsek voltak a résztvevők (Móra Ferenc és Móricz Zsigmond), hanem tudós kutatói a város múltjának, s nem tétlen szemlélői saját korszakuknak.

582 A XX-XXI. század fordulójának várostörténet írása Szendrei Jánoson, Simon Jánoson, Leszih Andoron és Marjalaki Kiss Lajoson kívül még Leveles Erzsébetre (Reisch Aranka), illetve munkásságára épít. Leveles Erzsébet történész és filozófus volt, s Szendreit is továbbgondoló rendszerező, nagy tudású történész. Miskolc szülöttjeként (1903), s már elismert kutatóként hagyta el a várost, 1940-ben Nagyváradra költözött. Ekkortól megszakadt kapcsolata Miskolccal, további élete és munkássága kutatásra, feldolgozásra vár.

583 58. TÓTH P. 1985. 523-537. p. DANKÓ 1.1972.103-107. p. 5íi2 ZSADÁNYI G. 1963. 210-218. p. DEÁK G. 1988. 409-417. p. DOBROSSY 1.1999. 99-103. p. 5!

« THURZÓ NAGY L. 1965. I/B. 75. p. LEVELES E. 1929.11-126. p.