Miskolc története IV/2. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)

KULTÚRA ÉS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET

A történetírás korábbi képviselői sem voltak „csak" történészek, s nem is képviseltek közel hasonló szakmai színvonalat és felkészültséget. A honismeret, nyelvészet, földrajz művelői között még differenciáltabb a kép, s egymás melletti bemutatásuk sem biztos, hogy ellenvetés nélkül indokolható. Annyi bizonyos, hogy a jogász-tanár mentalitású eseménytárnak, vagy naplóírásnak a XIX. században nagy divatja volt Miskolcon (is). Ez természetes volt azok számára, akik országgyűlési követek mellett jurátusként joggyakorlatuk során határozatokat másoltak és sokszorosítottak. Szűcs Sámuel (Miskolc, 1819-Miskolc, 1889) és testvére Szűcs Miklós (Miskolc, 1820-Miskolc, 1886) így váltak utazásaik, tapasztalásaik, szórakozásuk és főleg városuk történéseinek krónikásaivá. Leírásaik - összehasonlítva a levéltári forrásokkal - pontosak, megbízhatóak, s mint Szendrei monográfiája is bizonyítja, a várostörténet egykor és ma is használható forrásai.

584 Volt olyan jeles képviselője Miskolcnak, aki iparosként járta a világot, megismerte az ország közgazdasági viszonyait, s meghatározó egyénisége volt a Kereskedelmi és Iparkamarának. Várostörténeti krónikája más oldalról és másképpen is mutatja Miskolcot, mint ahogy a várost egy jogász látta. Pfliegler J. Ferenc (Fertőd, 1840-Miskolc, 1922) naplója 1852-től 1918-ig dokumentálja az eseményeket, s 1996-ban történt megjelentetése óta fontos forrása a várostörténet írásnak.

585 A naplóírásra vállalkozó Porcs János (Miskolc, 1838-Miskolc, 1932) teológus, történelem és német szakos tanár, régi miskolci család leszármazottja volt. Kortársa, de az események más részleteit látó krónikása volt városának. Munkásságán átsüt pedagógusi alkata, stílusán pedig az, hogy rendszeres jegyzetírója volt a korabeli miskolci sajtónak. Stílusát városi rendezvényeken elmondott ünnepi szónoklataival csiszolta irodalmivá.

586 Miskolc e négy krónikását „miskolciságuk" is összeköti, ebben a városban élték életüket, itt is nyugszanak valamennyien. Krónikájuk nem olyan várostörténet, amely kutatásokra épült, hanem minden erényével és hibájával olyan „korkép", amelyet a mai várostörténet írás nem kerülhet meg. Ugyancsak e szakágba volt sorolható a néprajzos Istvánffy Gyula (Miskolc, 1863-Miskolc, 1921), a közművelődés kiemelkedő munkása, Balogh Bertalan (Rákócz, 1870-Miskolc, 1922), a tanár régészeti kutató és szakíró Gálffy Ignác (Szombattá, 1859-Miskolc, 1940). A 584 KILIÁN 1.1993. 293-328. p. KILIÁN 1.1981. 5-36. p. 585 PFLIEGLER Gy. 1996. 9-200. p. 586 SZENDREI J. 1911. IV. köt. 436-437. p.