Miskolc története IV/2. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)

KULTÚRA ÉS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET

Életéből fél évszázadot fog át a politika publicisztika, de másfél évtizeden át volt országgyűlési képviselő (1892-1897 között Miskolcot képviselte az országgyűlésben). Politikai gondolkodása a függetlenségi és 48-as eszmék képviseletét jelentette, elvetette a kiegyezést, s haláláig híve volt Kossuth Lajosnak. A kiegyezés utáni közhatalomtól való távolmaradását juttatta kifejezésre azzal is, hogy nem fogadta el a Magyar Tudományos Akadémia tagságát. Halálhíre 1914. december 29-én jelent meg a miskolci lapokban.

577 A háborús körülmények miatt Budapesten temették el, s csak születésének 130. évfordulóján adatott meg neki az, amit szóban és írásban is megfogalmazott, hogy „hazai" földben, a hámori temetőben nyugodhasson. 1953-ban a múzeum vette fel nevét, 1957-től Medgyessy Ferenc egész alakos szobra is őrzi emlékét. Lillafüredi lakóházában, amelyet ő „Pelleházá"-nak nevezett 1974-től áll - azóta többször is felújított kiállítása. Fő munkái: Magyarország pók faunája. Budapest, 1876-1879. I—

III. k., A magyar halászat könyve. Budapest, 1887. I—

III. k, Az ősfoglalkozások. Halászat és pásztorélet. Budapest, 1898., A madarak hasznáról és káráról. Budapest, 1901. A magyar nép arca és jelleme. Budapest, 1902. A magyarok nagy ősfoglalkozása. Előtanulmányok. Budapest, 1909., A magyar pásztorok nyelvkincse. Budapest, 1919. Irodalom: Lambrecht Kálmán: Herman Ottó és az utolsó magyar polihisztor élete és kora. Budapest, 1920., Lambrecht Kálmán: Herman Ottó élete. Budapest, 1934. 1939., H. Szabó Béla: Herman Ottó és Lillafüred. Miskolc, 1975., Erdődy Gábor: Herman Ottó és a társadalmi-nemzeti felemelkedés ügye. Budapest, 1984., Szabadfalvi József: Herman Ottó a parlamenti képviselő (1879-1897) Miskolc, 1996. Korszakunkban a történetírók száma kevés, s akik nagy szakmai felkészültséggel vállalkoztak a város múltjának átfogó bemutatására, inkább a XX. század második negyedétől jelentették meg írásaikat. A XIX. századi elődök inkább jogvégzett, vagy jogot is végzett politikusoknak, „mindentudók"-nak nevezhetők. Kun Miklós (Miskolc, 1912-Miskolc, 1875) is jogász, politikus volt, s ez utóbbi vezette a város történetének megismerése, kutatása felé. Mint jogtudó ember jól írt, s az archívumokban való kutatás sem állt távol tőle. 1842-ben jelent meg „Miskolcz múltja, jelenje, tekintettel jövőjére" című munkája, amely egyetlen történeti alkotása. Kun 577 Reggel, 1914. december 29.