Miskolc története IV/2. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)

KULTÚRA ÉS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET

ehhez hasonló visszahúzó erő is működött mégis ennyi év távlatából úgy látszik, a város nagyobb léptékkel ment az előre mutató változás felé, mint a hasonló magyar települések általában. E tényt mi sem példázza jobban, mint az, hogy a közgyűjteménybe 1901-ben Glatz Oszkár egy tájképe került, ami Nagybányáról a Szilágyság felé fordulva mutatja a megújuló természetet, de Herrer Cézárnak, a „nagybányaivá lett spanyolnak" egy, a félúton született, Garda-tói emlékképe is megvásárlásra került. Hasonló szintű és színvonalú vidéki közgyűjtemény nem volt az országban, egy, a modern művészet iránt elkötelezett város tehát ekkor Miskolc, melynek szellemi irányítója Balogh Bertalan (1870-1922). Műveltségét és kitűnő ízlését Budapesten a Kereskedelmi Akadémián szerezte, ahova Ungváron tett érettségit megelőzően Zemplén-Rákóczról a görög katolikus parochus árvájaként került

517 Miskolcra a MÁV üzletvezetősége révén került, s hamar a város közművelődése mellett szállt síkra. O kezdeményezte országos szinten a Magyar Közművelődési Egyesületek Szövetségét, aminek programját 1905-ben „Magyar Nemzeti Közművelődés" címmel Budapesten meg is jelentetett. Máig érvényes nézeteivel maradéktalanul osztozott a vele jó barátságban lévő Lyka Károly és elképzeléseit a „Művészet" című lapban többször közzé is tette. A helyi képzőművészeti élet megfelelő teóriával történő irányításának azután a világháború vetett véget. A hosszúra nyúlt csendet az 1917-es Hadi Kiállítás a 10-es honvédek emlékére című rendezvény törte meg, amit aztán Kövér Gyula és Meilinger Dezső által illusztrált 10-es honvéd naptár későszecessziós kiadványa követett (1918). Aki a Lyka Károly szerkesztette Művészetben helyet kap, hogy gondolatait közzé tegye („Jegyzetek művészeti politikánkhoz" címmel 1909 és 1910-ben). A szabadságharc utáni ismert új történelmi helyzet látszólag Miskolc képzőművészeti életében nem hozott változást. Szinte érintetlenül a biedermaier gondolkodás öröklődik tovább, sőt ekkorra terjed el a klasszicizmus eme kispolgári stílusváltozata. A vagyonosodó kereskedők részéről egyre több igény mutatkozik, elegáns arcképek festésére. így kerülnek Györgyi-Giergl Alajos (1821-1861), Weber Henrik (1818-1866), és Latkóczy Lajos munkái a városba. De ma már tudjuk, a börtön falai között is készültek úgynevezett „rabportrék" (Pest, Új épület). A külföldön dolgozó magyar festőknek pedig az emigrációba vonult politikusok művészi megörökítése jelentette az 517 KOMÁN Andorne sz. Balogh Lucza visszaemlékezése 1989. HOM Képzőműv. Adattár