Miskolc története IV/2. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)

KULTÚRA ÉS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET

sőbb elismert művésszé lett. Kaffka Margit világa állt hozzá közel, s talán ezért sikerült oly kifejezőre közös könyvük, ami 1906-ban Budapesten az Atheneum Kiadónál jelent meg. A „Tó-mese" balladai mélységű tíz sorához Sassy méltó társművészként illesztette rajzát. De a töményen füstölgő tintatartó is metaforikus jelképévé lett az írónőnek. („Pogány imádság".) Sassy Attila munkássága Pesten teljesedett ki, ott jelent meg híres „Ópiumálom" című rajzalbuma is, először 1910-ben, majd új kiadást is megélt 1918-ban. Ezen tollrajzokban összegzi utazásainak képi tanulságait, Walter Crane, Klimt, Beardsley rá gyakorolt hatását.

507 Szimbólumokhoz való vonzalmát kiválóan kamatoztatta ex libriseiben. Budapesten szinte valamennyi tárlaton szerepelt, s kiállítóként folyamatosan jelen volt Miskolc művészeti életében is. Festményeinek és kávéházi karikatúráinak jelentős részét a Herman Ottó Múzeumnak ajándékozta. Miskolc város fejlődése még nagyobb lendületet vett az 1909-re kieszközölt törvényhatósági jogkör elnyerése után. Vizsgálódási területünkhöz köthetően ki kell emelni azt „Művészeti Plakát-, Cégér- és Reklámkiállítást" ami 1914 tavaszán nyílt meg, s országos rendezvény volt külföldi részvevőkkel. Ebből az alkalomból az egész város ünnepi díszbe öltözött, igyekezvén megmutatni, nagyvárosias küllemét.

508 Egy általános újra való fogékonyság érződik a városon és a gyors reakciókészség, ami a képzőművészet számos területén megmutatkozik. A lakosság sokszínűsége, beleértve a nemzetiségeket és vallásokat a mozgalmasságban mutatkozott meg. Az art nouveau térhódításakor még érződik a kései biedermaier jelenléte is, mint például Váncza Emma munkásságában. Váncza Emma (Miskolc, 1863-Budapest, 1943) a már bemutatott Wándza (Váncza) család tagja, aki tulajdonképpen a vizualitás minden ágával foglalkozott. Porcelán táblaképeket festett és díszkerámia munkái is igen magas színvonalúak. (HOM Képzőművészeti Gyűjteménye.) De igazán mint fényképész jutott a legmesszebbre. Férje Forst Károly műtermében ismerkedett meg a technikával, majd később saját elképzelése szerint készített táji fotográfiát. Egy úgynevezett panoráma képpel szerepelt a millenniumi kiállításon, s ehhez hasonló készült a diósgyőri várról és környékéről is. Ezek mind technikailag mind esztétikailag igen fontos fotóművészeti alkotások, melyeknek külön érdekessége számunkra, hogy hiteles képet ad váro-