Miskolc története IV/2. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)

KULTÚRA ÉS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET

munkáira összességében egy szépelgés jellemző, de a ma embere jártában-keltében szeretettel fedezi fel Kun József teljességében még feltáratlan épületszobrászati alkotásait. Az iskola hátsó végfalára egy jóval nagyobb stílű, méretre és megoldásra is monumentális kompozíció jutott. Az ívvel záródó álló téglalap kazettákra oszlik, benne az elegánsan mintázott múzsákkal és a már ismert amorettekkel - persze új foglalatosságok közepette. (Mindezen a XVI. századi francia művész, Jean Goujon alapos ismerete érződik). Míg a homlokzati relief a másodlagos beépítettség jelét mutatja, ez utóbbi szerves összhangot képez az épülettel. Valami jutalomjáték-szerű öröm árad e műből még akkor is, ha indokolatlan annak hangsúlytalan elhelyezése. Hasonló díszítőszobrászati felfogás érződik a Kühne Adolf-padon. (1913) Az Avas platójáról a templom közelébe 1997-ben lehozott emlék a reneszánszban kedvelt formát, a groteszk trófea díszítéseket eleveníti fel egy kései, historikus, mondhatni provinciális alkotásban. Miközben az Avas kulturált kiépítéséért sokat fáradozó Kühne Adolfnak állít emléket, valamit felidéz Miskolc, s kiváltképp Diósgyőr szebb napokat megélt, a művészetben is jeles reneszánsz múltjából. A nyomtatással sokszorosított textus és kép azért születik, hogy gyorsan nagy hatást fejtsen ki. Az adott időszakban Miskolcon megjelenő kiadványok számát és küllemét vizsgáljuk, az tapasztalható, hogy azokon hamar feltűnik az új módi, az art nouveau. Amikor a nyomdák betűkészletet váltanak rugalmasan követik a divatot, hisz ezzel a megrendeléseiket tudják biztosítani. E tekintetben Szelényi és Társa Könyv és Hírlapkiadó járt élen, s vált a város vezető nyomdájává. A mai szóhasználatban kisnyomtatványoknak nevezett termékek egész garmada készült. Szinte a rendezvények nélkülözhetetlen velejárója lett, s így a társasági élet pezsgése is nyomon követhető általuk. Báli meghívók, dísztáviratok, céges levélpapírok és értéklevelek, s hamarosan utcai plakátok formájában vált gyorsan kedveltté a szecessziós stílus. Tulajdonképpen azt a képiség iránti szomjat oltották az apró gyűjthető ábrákkal, ami a széphez való hozzáféréssel végülis a képzőművészet általános elterjedésének fontos állomása lett. 1904-ben készült Miskolci Almanach pontosan jelzi, hogy nemcsak Szelényiéktől hanem Starnberger Bernát műhelyéből is modern tipográfia szellemében kerültek ki az igényes kiadványok. A rövid átmeneti stíluskeresés után az egységes megjelenés a mértéktartó dí-