Miskolc története IV/2. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)

KULTÚRA ÉS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET

sokkalta inkább egy park díszítő járulékának érezni, mintsem a tisztelet tárgyának (Szemere-kert). 1912-re sikerült elkészíttetni Deák Ferenc szobrát Gárdos Aladár szobrászművésszel. De mint az ilyen nagylélegzetű műalkotásoknál lenni szokott, a mű felállítása azonnal nem történhetett meg. Aztán az I. világháború drasztikusan beleszólt a békés fejlődésbe. Végül is a mű 1925-ben került felállításra. S így az kiesik az általunk vizsgált korszakból. A századfordulón született romantikus-historikus középületekre és palotákra bőséggel jutott a plasztikákból, de kevés ezek közül az egyedi alkotás. Általában készen rendelték, vagy mintakönyvekből választották ki azokat. A belváros utcáin sétálva az épületek homlokzatáról nem csak az olvasható le, ma mi található az épületben, hanem kis odafigyeléssel az is, hogy egykori építtetőt milyen szándék vezérelte. A kaptár körül szorgoskodó méhek takarékpénztárra, a négy nagy allegorikus figura (Béke, Jog, Törvény, Szabadság) egyértelműen az igazságszolgáltatásra utal. ( Kiss-Jablonszky Ferenc tervezte Igazságügyi palota 1899. Dózsa Gy. u.) Ami ezek közül esztétikai jelentőséggel is bír, javarészt Kun József (1879-1946) nevével hozható kapcsolatba. Kun József jó felkészültségű, s helyben dolgozó szobrász és éremművész volt, aki városi ösztöndíjjal Párizsban képezte magát. Kevés munkája maradt ránk, - elsősorban, mint épületszobrászt emlegették, aki az igényes palotákra egyéni kompozíciókat készített. - Neki tulajdonítható a Luther-ház impozáns bejárata fölött (Flunyadi u. 8. sz.) a névadót portré igénnyel megformáló munka. Az egyházalapító kezében a Bibliával - figyelemre méltó alkotás, ami a XX. század elejének legjobb épületszobrászati felfogását tükrözi. Egykor a reformátor nevét viselő kis térnek (ma Bartók Béla tér) sokáig ez volt az egyetlen plasztikus ékessége. Ugyancsak Kun József munkája lehet a Katolikus Főgimnázium (Orczy Gyula terve) 1913-ra elkészült tekintélyes téglaépületének több egységből álló plasztikai dísze (Hősök tere, Battyányi u.). A homlokzatra, mintegy az iskola funkcióját jelző, játszi kedvességgel megjelenített amorettek kerültek tanulván és művelvén a szépmesterségeket. Ezúttal azt a franciás reneszánsz fölfogást alkalmazta, amit Párizs palotáin láthatott, s amit ott-tartózkodása idején szeceszsziós felhanggal később is műveltek a világvárosban, s nem azt, amit mestereitől, - Chaplaintől, Menier-től, Rodintől, mint a kort érzékletesebben kifejező vezéregyéniségektől - megtanulhatott volna. így