Miskolc története IV/2. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)

KULTÚRA ÉS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET

A tisztelet jeleként a helyi megbízók csak országos elismertségű művészekhez mertek fordulni. Barabás Miklóst kérték fel Deák Ferenc és Palóczy László egészalakos portréjának elkészítésére a kassai Klinkovics Ferenc (1825-1890) pedig a pesti pályatárs Barabás műhelyének példás igényességével alkotta meg Szemere Bertalan ugyancsak egészalakos képmását (1876). E festmények nemcsak reprezentációs célzattal készültek, sokkalta inkább a szoborállítást megelőzendő az emlékezésre alkalmas műalkotás funkcióját töltötték be, ami előtt ünnepségeket rendeztek, s amit alkalmanként megkoszorúztak. Borsod megye Vay Miklós főispán arcképét Barabás Miklósnál (1810-1898) csináltatta, s hozzáfordultak a város vezetői is, amikor Vay Lajost, Kun Józsefet portretíroztatták meg. Még 1887-ben, életében megfestették és ünnepet tartottak Kossuth Lajos arcképe előtt. (Stetka Gyula munkája.) Ugyancsak Stetka örökítette meg Lévay Józsefet is egy díszmagyaros térdképben. De volt kisebb kollekciója a nemzeti kaszinónak (Grim Rezső: Palóczy László 1861) és az Iparkamarának. Legalábbis Pfliegler J. Ferenc térdképe díszítette 1905-től a tanácstermet, ami Halász-Fíradil Elemér színvonalas munkája volt. Ha megszakításokkal is, - de napjainkig folyamatos arcképcsarnokok - külön tanulmányt érdemelnének. Csaknem valamennyi reformkori politikus impozáns portréjának előképe F. von Amerling Széchenyi Istvánról 1836-ban festett műve. Díszmagyarba öltözött klasszicista enteriőrbe helyezi az ábrázoltat kilátással olyan felismerhető tájra, ami kötődik személyéhez. Talán kicsit patetikusak e művek, de mindenképpen tiszteletet parancsolnak, úgy ahogyan az egy emlékműtől elvárható, hiszen azért jött létre. Ez az ünnepi hang megmarad akkor is, amikor a díszmagyar öltözet elmarad, s azt az atilla váltja fel. 1913-ra készült el a Megyeháza dísztermének dekorációja is. Rakssányi Dezső (1879-1950) készítette a falhoz erősített vászonképeket (panno), melyek a megye történelmi múltját idézik. A mennyezetre egy allegorikus kompozíció került, valamint több historikus tájkép. Ónod, Borsod, Dédes, Szendrő és Diósgyőr vára látható, s ezen túl az egyik kompozíció a Nagy Lajos király korabeli udvari életet mutatja, míg egy másik az 1849-es zsolcai csatának állít emléket neobarokk stílusban. A történelmi hangulatot árasztó dekoráció a vármegye törvényhozását és az igazgatást jelképezi allegorikus módon (1911-1913).