Miskolc története IV/2. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)

KULTÚRA ÉS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET

talógusa, s 2000-ben az egykori Disznóshorváton, jelenleg Izsófalva, berendezett állandó kiállítás a Herman Ottó Megyei Múzeumigazgatóság irányításával valósult meg.) Ugyancsak újabb kutatásoknak köszönhetően tárul elénk Markup Béla szobrászművész (Hámor, 1873-Budapest, 1945) valódi művészeti nagysága. A szobrász apja és bátyjai távoli műhelyekben műöntészetet tanultak, s majd a diósgyőri gyár vezérkarához tartoztak. Markup Béla az érc és a plasztika iránti szeretete minden bizonnyal ide vezethető vissza. Ami miatt ő jobban érdemes az utókor figyelmére, mint azt a lexikonok sugallják az a reprezentatív portréművészetben elért eredménye: Pech Antal, Hermann Emil, Litschauer Lajos, Kerpely Antal, Zsigmondy Vilmos tudósokról készítette azokat a szép bécsi, újbarokk arcmásokat, amik egykor a Miskolci Egyetem jogelődjében, a Selmecbányái Akadémián voltak, s 1911-14 között készültek. Jelenleg ezek a művek képezik alapját annak az impozáns szoborgalériának, ami a Miskolci Egyetem új aulájában kapott helyet.

498 A közterek speciális helyszíne a nyilvános tanácsterem. Hivatalos portrék díszítették a megyeházát, egyrészt az uralkodó ház tagjainak Bécsből importált, reprezentatív festményei, másrészt pedig a helyi kezdeményezésre festetett fő- és alispáni portrék kerültek oda. Korszakunkban III. Károly, Mária Terézia királynő és Lotharingiai Ferenc, II. József, Sándor Lipót főherceg nádor, Mária Ludovika királyné, József főherceg nádor, barokk arcképei mellett Ferenc József ifjúkori mellképe képezte a Habsburgok galériáját. Ezek tulajdonképpen festői eljárással született sokszorosítások. Mária Terézia esetében az alapmű Martin van Meyens munkája, a fiatalon elhunyt Sándor Lipót portréját pedig Carl (Caspar) Bachmayr inventori műve. Reviczky Ádám, I. Ferenc kancellária, 1828-ban került Borsod megye élére. Egészalakos késő barokk felfogású portréja is a császárvárosban készülhetett, hiszen az a festői felfogás okán teljesen beépül a Habsburgok közé. Csak képzeletben rekonstruálhatjuk az egykori arcképcsarnokot, ami így együtt soha nem volt látható. A magyar oldalon ott lehetett a már említett Wándza Mihály Kund vezére, esetleg honfoglaló társaival együtt úgy ahogy az Nagykállóban megmaradt.

499 498 GODA G. 1999.12-20. p. 4W GALAVICS G.