Miskolc története IV/2. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)

KULTÚRA ÉS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET

A „lobor"-forma, amit már láttunk öntöttvasból is, gránitból került Palóczy László teteme fölé. De ez már nem egy egyszerű síremlék, hiszen a politikus ideálportréját is elhelyezték azon (1868). A profilban ábrázolt arcot Vay Miklós (Golop, 1828-Golop, 1886) szobrászművész készítette. Vay a nevezetes Vay-bárók egyike Borsod megye alispánjának, a királyi kamarásnak Golopon született, de jórész Bécsben élő és alkotó fia, aki aztán meghalni is szülőfalujába tért haza. Mai értékítéletünk szerint Vay Miklós mint szobrász fontos szerepet töltött be a hazai köztéri szobrászatban, különösen annak elterjedésében. Ritkán vesszük számba műveit, de említésre méltó a Kazinczy-mellszobor Budapest, (Nemzeti Múzeum kertje) 1860, Comenius-portré, Lorántffy Zsuzsanna-büszt Sárospatakon, Vörösmartyszobor Székesfehérváron 1866, Kisfaludy Sándor balatonfüredi 1876, és Deák Ferenc zalaegerszegi emlékműve 1879. Egy gazdaságilag ínséges időszakra esik Vay szobrászi működésének ideje. Pályatársai ellenszenvét - s így az utókorét is - biztos egzisztenciájával érdemelte ki, amit aztán arra használt fel, hogy a pályázatokat ki nem várva ingyen felajánlotta egyébként tisztes akadémizmussal megalkotott munkáit. A dolog önzetlen része nemes főúri gesztus, de ugyanakkor ezzel a feladatokra váró és művészi munkákból élő plebejus tehetségek elé állított leküzdhetetlen akadályt. A Palóczy arcképvázlat is ezt példázza. Ezúttal Izsó Miklóst (Disznóshorvát, 1831-Pest, 1875) szorította háttérbe, s így egy apró remekmű lehetőségétől fosztotta meg a várost. Az utóbbi évek kutatási eredményei világítottak rá arra, hogy a közeli délborsodi faluban született Izsó Miklós diákja volt a miskolci református iskolának, ahova még maga a művész ajándékozta az általa sokszorosított szoborportrék egynémelyikét. A köszönetet kifejező jegyzőkönyv

497 több korábbi művére is utal, de konkrétan Ghyczy Kálmán mellszobráról emlékezik meg. A gimnáziumi könyvtár egykor úgy őrizte e kis kollekciót, mint ahogyan az ma is látható a sárospataki kollégiumban, ahova szintén ajándékozott előbb a művész, aztán özvegye is jó néhány portrét és nemzeti romantikus életképet. A magyar szobrászatot európai rangra emelő művész csak életrajzilag kötődik így városunkhoz, ezért nem sajátíthatjuk ki, de az emlékét ápolni mégiscsak kötelességünknek érezzük. (Több mint egy évszázadnyi késéssel 1993-ban Miskolcon jelent meg első életmű ka497 Magyar Tudományos Akadémia Művészettörténeti Intézet, Adattár: C-I-37 (Idegen Anyag)