Miskolc története IV/2. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)

KULTÚRA ÉS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET

szórakozási módja, de a vidéké is, mert az ember rövid időre, olcsó pénzért elveti magától a gondot, a bánatot. Emellett a mozgóképszínház oktat is, megnevettet és megríkat. A tökéletesség oly magas fokán állnak már a vászonra vetített képek, hogy a mező előtt a való élet elevenedik meg. A mozgószínházak fokozatos tökéletesedése és fejlődése nem szünetel, s valószínű, hogy egy év alatt nem lesz olyan városa, falva széles e hazának, melyben a közönségnek ez az első szórakozóeszköze ne volna állandósítva."

472 1911-től az Apollónak, 1913-től pedig az Urániának is három havonta kellett kérni működési engedélyt, mert bár már 1901-ben elfogadták a legújabb építési szabályzatot, az sem rendelkezett a „nagyobb embertömegek befogadására szolgáló épületek" építési és tűzbiztonsági feltételeiről. A magyar városok többsége már a háború előtt foglalkozott a működtetés szabályzásával. Miskolcon - a két állandó mozi működésének kényszerére - 1914-ben megtárgyaltak egy tervezetet, amelyet kiegészítésekkel 1916-ban jóvá is hagytak. Eszerint a helyi vállalkozók már törvényesen üzemeltethették volna mozgószínházaikat, de 1918-ban a filmforgalmazást, a moziengedélyek egy településre vonatkozó számát is korlátozva az üzemeltetést állami monopóliummá tették. 1921-ben pedig megváltoztatták azt az 1910-ben alkotott belügyminiszteri rendeletet is, amely az engedélyt 10 éves magyar állampolgársághoz kötötte. Ekkortól a „kereszténynemzeti" szellem érvényesülése/érvényesítése érdekében csak olyan intézmények kaphattak mozijogot, amelyek „nemzeti" célokat szolgáltak. 1913-1921 között a két miskolci mozi között komoly üzleti csaták folytak. Az Uránia mögött Schweitzer Albert bútorgyáros és Kertész Zsigmond műszaki szakember állt, az Apolló mögött pedig Sándor Alfréd közkórházi orvos és Fazekas Imre szintén műszaki szakember. Sándor Alfréd maga is forgatott filmet, mint ahogy korának egyik jeles újságírója, Damó Oszkár is. (Ez utóbbi egyik 1913-ban készített 1450 méteres filmje akkor rekordhosszúságúnak számított.) 1913. novemberében - mint filmtörténeti kuriózum érdemel figyelmet - a Miskolci Napló mellékleteként megjelent az „Apolló Híradó" első száma. A híradó nemcsak lehetőséget adott a két mozi konfrontációjára, hanem fontos szakmai és egyéb információkat is közölt. így megtudjuk, hogy Kertész Zsigmond elsősorban svájci, míg Sándor 472 Ellenzék, 1907. november 21.