Miskolc története IV/2. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)
KULTÚRA ÉS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET
el. A színügyi bizottságnak a városnál 20 tagja lett, közülük öten hivatali statusukból következően. A további 15-ből 10 fő a közgyűlés tagja volt, öt pedig olyan „meghívott", akiknek a város kulturális életében végzett eredményes és hatékony munkája megkérdőjelezhetetlen volt. 456 Amikor a város átvette kezelésbe a színházat, Magyarországon 22 színház működött törvényhatósági jogú városokban. A színházak építési költsége és befogadó képessége volt a rangsorolás két fő szempontja. Miskolc a nézőhely kapcsán a 15. helyen állt. (Az aradi színházban 1734 fő, az Operában 1175 fő, a budapesti Nemzeti Színházban 1017 fő, a debreceni színházban 1055 fő, Miskolcon pedig 920 fő volt a nézőhelyek száma. A kassai színház 872 főt tudott fogadni.) Az építés költségét tekintve kiemelkedett a Magyar Kir. Operaház 9 451 557 koronás összegével, a budapesti Vígszínház 2 094 403 koronába, a budapesti Nemzeti Színház 2 016 625 koronába, a kassai színház 1 014 000 koronába került. Miskolc 400 000 koronával a 17. helyen állt. (A miénknél „olcsóbba" csak a soproni, az újvidéki, a szatmárnémeti, a szabadkai és a budapesti várszínház került.) Sajnos első szerződését nem ismerjük, de számos feljegyzése, irata között megtalálható az 1858-1859-es évadra utaló, s 1860-ban aláírt, 3 évre szóló szerződése, 1861-ből származó színház számlája, s az 1862-es színi idényre szóló bérleti szerződése. Ezekből arra lehet következtetni, hogy 1857-1863 között - még ha néha el is hagyta a várost - folyamatosan meghosszabbított bérleti szerződések kötötték Miskolchoz. 457 A szerződés a miskolci színházi élet számos oldalát érzékelteti, s főleg egy színi direktor kiszolgáltatottságát mutatja. A bérleti szerződést a „színházépítő társulat" hét tagú választmánya kötötte a „színigazgató úr"-ral. A „bérlemény" viszont csak a színpad, a nézőtér, az öltöző szobák, a pénztári és „lámpatároló" helyiségek, egy emeleti próbaszoba, iroda és ruharaktár. Tehát a mai külső megjelenésével álló, s színháznak épült kétemeletes épületben mindössze ennyi volt a „színház", a többi helyiség a társulatnak jövedelmet hozó bolti elárusítóhely, ill. a Nemzeti Kaszinó helyiségei. A színi szezonban havonta „kötelező" volt 18 előadást bemutatni. A színtársulattal kapcsolatos elvárások drámai és népszínmű előadásokra, 6-8 férfira és ugyanennyi női előadóra terjedtek ki, úgy, hogy a társulat listáját el 456 Miskolczi Napló, 1913. április 22. 457 B.-A.-Z. m. Lt. VIII. 701. 9. doboz 1/4. (1858-1863)
