Miskolc története IV/2. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)

KULTÚRA ÉS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET

kellett fogadtatni a „fenntartóval". A színigazgató saját kellék- és ruhatárral kellett, hogy rendelkezzen, s könyvtárral is, ami viszont „nyilvános" volt, tehát a közönség érdeklődését is ki kellett, hogy elégítse. Az épületben nem kávéház, hanem „cukorsüteményes" bolt volt, amelynek mestere az előadások alatt kínálgathatta a műértő közönséget. A színtársulat évente két alkalommal még „jótékonysági" célú előadást is köteles volt tartani. (Amikor a színigazgatók listáját a korábban megjelent tanulmányok számba vették, gyakorta előfordul, hogy egy-egy évben két társulat is jelen van a városban. Erre a kérdésre is választ ad a Latabár Endrével kötött szerződés, amely 9. pontja kimondja, hogy a nyári idény alatt - május-szeptember között - joga van a „színházépítő társulat" bizottmányának kiadni a színházat átutazó művészek és társulatok számára, méghozzá úgy, hogy azok „a bérlő úr pódiumát", vagyis helyiségeit, kellékeit is használhatják.) A szerződés arról győzi meg az olvasót, hogy a bérbeadó 12 pontban megfogalmazta elvárásait, azok nem teljesítése esetén szankcióit, a 13. pont pedig arról szólt, hogy a színigazgató mindezt elfogadja, s magát a „kötelezettségek pontos teljesítésére" kötelezi.

458 Latabár Endre halálát követően 1872-1907 között 20 színigazgatója volt annak az intézménynek, amelyet a részvénytársaságtól saját hatáskörébe kívánt vonni a város, s amely bár nem tudott közös nevezőre jutni az épület falai között működő Nemzeti Kaszinóval, mégis finanszírozta a „ház" belső felújítását. A három és fél évtized alatt Csóka Sándor társulata volt az, amely három alkalommal is (1888, 1893-1896, 1899-1901) szerződést tudott kötni a nagyon kemény elvárásokat megfogalmazó részvénytársasággal. Halmai Imre (18891893) és Ballá Kálmán (1904-1907) társulata viszont két-két szezont is végigjátszhatott a városban, illetve abban a színikerületben, amelyhez Ungvár, Losonc és Eger is hozzátartozott. E korszak színi direktorai a következők voltak: Károlyi Lajos (1872-1873), Mannsberger Jakab (1873-1875), Temesvári Lajos (1875), Némethyné Eötvös Borcsa (1875-1876), Gáspár Jenő (1877), Krecsányi Ignác (1876-1877), Gerőffy Andor (1877), Tóth Béla (1884-1885), Dancz Lajos (1885-1886), Jakab Lajos (1888), Hatvani Károly (18881889), Egri Kálmán (1889-1890), Tiszay Dezső (1896-1899), Baranyai Mihály (1898), Szálkai Lajos (1901-1903), Németh József (1903-1904)