Miskolc története IV/2. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)

KULTÚRA ÉS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET

irányban kifejlett helyi irodalomról [...] korántsem beszélhetünk. A vidéki város szűk keretei, sokszor aprólékos, kicsinyes viszonyai, az érvényesülés csekély tere, számos kiváló szellemünk mellett is lehetetlenné tette annak kifejlését, s néhány örvendetes - de kivételes esettől eltekintve, nevesebb íróink és művészeink elszakadtak szülővárosuktól".

341 A Halmay-Leszih-féle várostörténeti monográfia lényegében Szendrei értékelését ismétli meg azzal a hangsúlybeli különbséggel, hogy a helyi irodalom szembetűnő státusproblémáit nem a személyi, hanem inkább az intézményi feltételek hiánvára vezeti vissza: „Miskolc - irodalmi szempontból - sohasem volt jelentékeny hely. Nem volt főiskolája, mint Pozsonynak, Debrecennek, Sárospataknak, Kolozsvárnak, Pécsnek. [...] Olyan sajtója, mely az irodalmi törekvéseket szolgálhatta volna, szintén nem volt, csak a háború után. Úgyszólván egyetlen előfeltétele sem volt meg egy erőteljes irodalmi élet keletkezésének, kibontakozásának. [...] Kevés név. Kevés igazi érték. Országos viszonylatban köztük alig egy-kettő lett ismertté és még kevesebb nevéhez fűződik az a köztudat, hogy irodalmi munkásságának színhelye Miskolc lett volna."

342 A város szellemi életéről és kultúrájáról értekező Zsedényi Béla hasonló véleményen van: „Az életerős, eleven, pezsgő és színes irodalmi életnek feltételei vannak. [...] Miskolc e feltételekben soha nem volt gazdag. Irodalmi élete, mint eleven valóság, csak a rajongó fantáziákban élt s kezdeteiből sohasem tudott kibontakozni. Az irodalom néhány jegyesének [...] itt, vagy a körnvéken leélt s a magyar írói sorsot legnagyobb részben oly tipikusan jellemző élete és szellemi megnyilvánulása elnevezhető ugyan némi dicsekedéssel Miskolc irodalmi életének, e potemkin falak azonban, amelvek között e szellemi javak születnek, vajmi kevés meleget és oltalmat adnak. [...] Nincs irodalmi légkör s nincs komoly irodalmi kritika. [...] Magában a sajtóban is csak sporadikus jelenségekben él az irodalom."

343 Csorba Zoltán, a Miskolc és Borsod az irodalomban című regionális irodalomtörténeti szintézis (1942) szerzője ugyancsak a karakterképző hiányjelenségek elősorolására kényszerül: „A mi pátriánkban a folyóiratok abbamaradnak, az irodalmi életnek csak szalmaláng-fényeit, egy-egy személyhez kötött fellángolásait emlegethetjük. [...] Az újabb munka nem folytatás volt, hanem elölről kezdés. így vesztek el kialakulófél?41 SZENDREI J. 1911.196-197. p. 142 HALMAY B.-LESZIH A. (szerk.) 1929. 240. p. "3 ZSEDÉNYI B. 1929. 96-97. p.