Miskolc története IV/2. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)

KULTÚRA ÉS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET

ben levő irodalmi hagyományaink, ezért történelmietlen Miskolcon az irodalmi élet."

344 Ezekben az összegző igénnyel megformált és méltán elismert munkákban kifejtett - feltűnően egybehangzó - megállapítások tehát arra engednek következtetni: „miskolci irodalomról" legfeljebb akkor beszélhetünk, ha egyben azt is tudatosítjuk, hogy ennek az irodalomnak éppen az irodalmiságot konstituáló személyi és intézményi feltételek szűkössége, a megalapozó tradíciók szinte teljes hiánya a meghatározó specifikuma.

345 Nem meglepő tehát, hogy a város irodalmi közéletéről, irodalmi produkcióiról szóló szakmai diskurzus hagyományosan a (folyamatos) válsághelyzet diagnosztizálásában merül ki, krízistörténeti narratívaként formálódik meg. Ha abból a közismert gondolatból indulunk ki, miszerint a hagyományt fel kell találni, azaz szakítunk azzal a felfogással, amely a tradícióknak önálló, a konstrukciós és áthagyományozó műveletektől független létet tulajdonít, akkor könnyen beláthatjuk, hogy helyi irodalomról való beszédnek is előfeltételét képezik a lokális irodalmi hagyomány létrehozására (kijelölésére, rögzítésére, átörökítésére) irányuló törekvések. Innen nézve - némi túlzással - azt is mondhatnánk: „miskolci irodalom" azért van, mert Csorba Zoltán, a református gimnázium tanára az 1940-es évek elején vállalkozott történetének megírására, majd pedig topográfiájának összeállítására.

346 A Miskolc és Borsod az irodalomban című munka jelentőségéről sokat 344 CSORBA Z. 1994. 9. p. 145 Látványosan igazolja ezt a tételt például az a tapasztalat, hogy a szórványos miskolci folyóirat-vállalkozások „csak a laptorzók számát gyarapították". (ZIMONYI Z. 1987. 5. p.) Figyelmet érdemel az is, hogy az első irodalmi jellegű lap (a Miskolci Társalgó) csak meglehetősen későn, 1880-ban jelent meg, és 1962-ig (a Napjaink indulásáig) nem szerkesztettek rendszeresen és viszonylag hosszabb ideig megjelenő irodalmi folyóiratot a városban. Ráadásul a Miskolci Társalgó „bohém próbálkozás volt inkább, mint komoly irodalmi esemény" (ZIMONYI Z. 1987, 13. p.), és az ugyancsak gyorsan megszűnő utódlapok (Hölgyvilág, Legyező) sem tudták meghaladni a műkedvelő irodalom belterjes dilettantizmusát. A XX. század első évtizedeinek sajtótörténetét a politikai lapok,, valamint a pletyka- és élclapok (28-as Újság, Csirip) határozták meg. A hiányzó folyóiratot a színvonalasabb napilapok (elsősorban a Reggeli Hírlap) terjedelmes szépirodalmi rovatai, mellékletei igyekeztek pótolni. A helyi kulturális intézményrendszer alapját jelentő irodalmi folyóirat feladatait a két világháború közötti időszak - egyébként meglehetősen eltérő irányultságú - folyóirat-kísérletei (a Lévay József Közművelődési Egyesület „politikai, irodalmi, művészeti és kritikai lapja", a Miskolci Szemle, illetve Hajdú Béla független „irodalmi és művészeti folyóirata", a Termés) is csak részlegesen tudták ellátni. ,46 CSORBA Z. 1942 (a második - javított és a szerző fontosabb irodalomtörténeti tanulmányaival bővített - kiadás: CSORBA Z. 1994) és CSORBA Z. 1975.