Miskolc története IV/2. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)

KULTÚRA ÉS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET

Falkenstein két tudakozó lapjának históriáját Berecz József dolgozta fel.

273 Az 1860. november 7-én megjelent első mutatvány-száma még kis alakú, s négy oldalasra sikerült volt. Rovatokba csoportosítva közölte az intézethez érkezett különféle hirdetések szövegét és számát. A hirdető nevét titokban tartotta, a feleknek csak az intézeten keresztül lehetett egymással kapcsolatba kerülni. A kezdetben csak hirdetéseket tartalmazó újság később egyéb hasznos információkkal bővült. így megjelentek a piaci árak, s lassan a házassági hirdetések, ahol „illő" volt a házasfelet keresőnek saját anyagi kondícióit közölni. 1861-ben a közérdekű témák újságírói köntöst kaptak. így először egy új közfürdő létrehozásának hasznosságáról, az ifjúságot serkentő előnyeiről olvashatunk.

274 A későbbi lapszámokban a közkedvelt tánc, a palotás oktatásáról olvashatunk, ahol a „tánctanár" a színház koreográfusa, táncosa.

275 A lap profiljának alakítását sejtetve, ősszel megjelenik „vegyesek" címszó alatt a hírrovat, amely már várostörténeti adalékokkal is szolgál. Innen szerzünk értesülést az 1863. évi országos borkiállítás miskolci előkészületeiről, vagy a szarvasmarhavészről, amely 1862-1863 között Miskolc állatállományát szinte kipusztította (1 633 jószágból 718 betegedett meg, 664 elpusztult, s korabeli védekezéssel, szérumokkal mindössze 54 darabot sikerült meggyógyítani). Természetesen politikáról nem eshetett szó, így a városlakók nem az újságból értesültek az 1861-ben összehívott országgyűlés feloszlatásáról, a provizórium életbe léptetéséről. Az 1861-1865 közötti provizórium időszakában a helyi társadalmi életről a színház kapcsán értesülhetünk. Az új színház 1857-től áll az érdeklődők rendelkezésére, s a gyakorta változó társulatok ittlétéről, előadásairól szerzünk tudomást. Nemcsak sajtótörténeti, hanem zenetörténeti jelentősége miatt is említést kíván Reményi Ede 1862. december 4-7-e közötti hangversenysorozata, amelyről a következőket írta - vélhetően Rácz Ádám - a lap kiadója: „A leírhatatlan művészeti tökéllyel előadott remek classicus művek éppen úgy bámulatra ragadtatták a szép számú közönséget, mint minő a kitűnő lelkesedés volt, midőn a varázshegedűn kedves hazánk keserédes dallami zendűltek meg mellyeket ünnepélyesebben, magasztosabban s az eredetiség fenn271 BERECZ J. 1991. 49-57. p. 274 F.J.T.I.J. Kivonata, 1861. április 4. sz. 275 F.J.T.I.J. Kivonata, 1861. május 30. sz.