Miskolc története IV/2. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)
KULTÚRA ÉS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET
Közművelődési Egyesület követett. Nálunk hasonló regionális elv nem érvényesült, amikor 1893-ban megalakult a Miskolci Közművelődési Egyesület. Az egyesület célját alapszabályzata a következőképpen fogalmazta meg: „A közművelődési egyesület azért alakult, hogy Miskolcz város közönségének szellemi igényeit felolvasások tartása, szavalatok, hangversenyek rendezése, valamint társas összejövetelek által kielégítse; továbbá városunkat minden tekintetben vidékének központjává tenni igyekezzék, azaz bevonja egyrészt fentebb vázolt működési körébe a közeli városok és községek intelligencziáját, másrészt gondoskodjék arról, hogy a műveltség közvetlen forrásaitól elzárt vidéki közönségnek ezen források üdítő vizét felolvasásainak, s általában működésének vidékre kiterjesztése által hozzáférhetővé tegye." 254 A köz vagy a társadalom különböző csoportjainak művelésére érezhetően - kétféle út látszott a századforduló előtt. Az egyik képviselői a különféle rendezvényeket, előadásokat, társas összejöveteleket tartották fontosnak, míg mások a múlt emlékeinek feltárásával, megőrzésével és bemutatásával igyekeztek szolgáim a hazafiságra, a lokálpatriotizmusra való nevelést. Utóbbiak vetették fel már 1898 végén, 1899 elején a múzeum megalapításának gondolatát. A város közgyűlése Soltész Nagy Kálmán polgármester előterjesztésében foglalkozott az üggyel, amelyet minden képviselő fontosnak és támogatandónak ítélt annak árán is, hogy a fenntartást 1%-os pótadó kivetésével biztosítsák. 255 A polgármester előterjesztésére, s annak sajtóvisszhangjára Szendrei János, a várostörténeti monográfia készítője azonnal gyakorlati ötletekkel és elképzelésekkel szolgált. Elképzelése a közművelés korábban említett kétféle útját - bölcs előrelátással összekapcsolta. A „Borsod-miskolci múzeum felállítása elodázhatatlanul sürgős közművelődési feladat" - fogalmazott a Borsodmegyei Lapok 1899. január 27-ei számának vezércikkében. A múzeum működtetését részben országos támogatással, másrészt a város és megye közös támogatásával látta megoldhatónak, ezt egészítették volna ki a támogatók tagsági díjai, tehát az új intézmény anyagi biztonságát három „fenntartó" garantálta volna. (Emiéi az elképzelésnél azóta sem találtak ki jobbat.) A múzeum anyagának elhelyezésére „önálló palotaszerű épület" elkészítését javasolta, amely egyben helyet adott volna a közkönyvtárnak is. Az új épület homlokzatát a város és a me254 Szabadság, 1827. május 22. 255 Szabadság, 1899. január 11.